Felavatták gróf Somssich Antal síremlékét

Az ünnepélyes avatáson Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes felidézte: gróf Somssich Antal még fiatal volt, amikor – 1914-ben – az első világháború szerb, majd olasz frontjára került, de megfordult Galíciában és a törökök által megszállt területeken is. Végigharcolta a háborút és több kitüntetést kapott, majd a harcok után csatlakozott a lengyel−szovjet háborúhoz, mint lovastiszt. Nagy szerepe volt a lengyel ulánusok kiképzésében – tette hozzá. Szolgálatát ulánus alezredesként fejezte be, és megkapta a lengyel vitézségi érmet. A háború után ormándpusztai birtokát igazgatta, és országgyűlési képviselőként is tevékenykedett; a második világháború végén a szovjet csapatok kastélyát kirabolták, majd őt és családját a kommunista kormány kitelepítette. Otthonába később visszatérhetett, de csak a cselédházban lakhatott egészen 1958-ban bekövetkező haláláig.

Az államtitkár elmondta azt is: a tisztelet jeleként a zalakomári általános iskola felveszi a gróf nevét, és vállalja az emlékmű környezetének folyamatos ápolását is. „A Honvédelmi Minisztérium és a katonák is tisztelettel őrzik Somssich Antal emlékét, emlékműve legyen mementó a vitézségre, a katonai szakértelemre, a gróf emberi tartására, a magyar haza és a baráti lengyel nemzet állhatatos szolgálatára" – hangsúlyozta Vargha Tamás.

Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára arról beszélt, nehéz lenne felidézni, hogy a két nemzet pontosan hányszor segített egymásnak a történelem során. Szavai szerint mindkét nemzet történelme arra tanít: ha gyakran nehéz is a harc, érdemes vállalni, hogy szabadságban élhessünk, és ebben több nemzedék áldozatvállalása és elszántsága van.

Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete beszédében elmondta: gróf Somssich Antal két nemzet hőse, aki egyben jó példázza az 1000 éves lengyel−magyar barátságot. Emlékeztetett rá:  régi hagyománya van annak, hogy a két nemzet mindig segítette egymást a szabadságharcok során; az 1848-49-es szabadságharcban például mintegy 4500 lengyel önkéntes vett részt. A grófot pedig a lengyel−szovjet háborúban való részvételéért és az ott tanúsított hősiességéért 1922-ben tüntették ki. „Az emlékezet nagy erény és nagy érték, mindnyájunkat megerősít" – hangsúlyozta a nagykövet.

Adam Siwek, a Harc és Mártíromság Emlékezete Iroda igazgatója úgy fogalmazott, a síremlék felállítása csak egy apró viszonzás azért az áldozatvállalásért, amit Somssich Antal tanúsított a lengyel−szovjet harcok idején. A lengyelek és magyarok jól tudják, hogyan kell küzdeniük a számukra fontos értékek megvédéséért, és a jelenkor veszélyei is tehetetlenek a két nép barátságával, szolidaritásával, illetve becsületével szemben – mondta az igazgató.

A síremléket Varga E. László történész kutatásaira alapozva a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium, a lengyel Harc és Mártíromság Emlékezete Iroda, a Lengyel Intézet és a zalakomári önkormányzat összefogásával avatták fel. A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a síremlék talapzatánál.