Hősök emlékünnepe

A Honvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a magyar hősök emlékünnepe alkalmából rendezett katonai tiszteletadással összekötött megemlékezést május 29-én 10 órától a Hősök terén, majd másfél órával később a rákoskeresztúri Új köztemetőben, a Magyar Katonahősök Emlékművénél.

A téren az ünnepi beszédét Hende Csaba honvédelmi miniszter Goethét idézve kezdte: „A jó emberek emlékezete nagyobb befolyással van életünkre, jellemünkre, sorsunkra, mint, amit különben a csillagoknak tulajdonítunk."

„Bizonyos vagyok benne – mondta a miniszter –, hogy ha emlékezünk hőseinkre, ha megismerjük sorsukat, ha felfedezzük a magunk számára is mindazt, amit megtettek a magyar nemzetért, hatalmas kincsekre lelhetünk, amelyek jó példaként alakíthatják az életünket és segíthetnek eligazodni, helyes válaszokat találni azon csillagzatok alatt, ahol közös utunk vezet".

Majd emlékeztetett az elveszett nemzedékekre, akiknek az élete háborúval telt, akik hűségesek voltak a zászlóhoz, a bajtársakhoz, a nemzethez. „Hűség mindig ott, ahová a parancs szólt" szögezte le a miniszter, s megemlített néhányat azon csataterek közül – Muhi csatától, Nándorfehérváron, a Don mentén és a Corvin közön át Afganisztánig –, ahol honfitársaink kötelességük teljesítése során álltak helyt a hazáért, mindhalálig.

Hende Csaba kitért az elmúlt egy év alatt feladatuk teljesítése közben életét vesztett négy honvédre is, akik a hazáért adták életüket.

Napjaink Magyarországára térve a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy míg a kormány az államot, addig az országot csak a nemzet egésze újíthatja meg. A honvédelem pedig nemzeti ügy.

„A mi feladatunk nem az, hogy meghaljunk a hazáért, hanem: éljünk érte. Éljünk egymásért úgy, hogy tudjuk: összetartozunk" – szögezte le a honvédelmi tárca vezetője.

Az ünnepség végén a köztársasági elnök, a honvédelmi miniszter, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, a parlamenti pártok, a Budapesten akkreditált véderő attasék, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a rendvédelmi és a honvédelmi társadalmi szervezetek, illetve a politikai elítéltek képviselői helyezték el koszorúikat a magyar hősök emlékkövén.

A magyar hősök emléknapjának története 1915-től ered, amikor Báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök nevét. Kezdeményezése 1917-ben emelkedett törvényerőre, s kötelezővé tették a hősi emlékművek állítását. 1924-ben egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé sorolta a magyar hősökről történő megemlékezést, május utolsó vasárnapját a Hősök Emlékünnepévé nyilvánítva. Az ország hősei előtt való tisztelgés a II. világháborúig nemzeti ünnepnek számított.

A világháború után közel ötven évvel, 1989-ben lehetett újra nyilvános megemlékezést tartani. A Magyar Köztársaság Országgyűlése, adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hősei emléke előtt, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket ontották vagy életüket áldozták, a nemzet erkölcsi adósságát törlesztette 2001-ben, amikor a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt elfogadta.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária