Lóra!

„Az évezredek során milliónyi magyar katona adta életét a hazáért. Belőlük kell erőt meríteni. Ez valódi történelem, valódi hőstettekkel. Emléküknek a fejekben és a szívekben is élniük kell. Nemcsak szavakkal, de tettekkel is lehet ápolni ezeket. Ilyen tett, ilyen fizikai erőfeszítés, ilyen férfias teljesítmény ez a huszárportya is. A lovaglás az egyik legméltóbb kifejeződése mindennek, mert Európában igazán a magyarokat tartják lovas nemzetnek. Fontos ez, mert a mai világban az első világháborús hősök emléke is általában egyre csak halványul. A Honvédelmi Minisztérium azért támogatja szívvel-lélekkel ezt a túrát, hogy a hősök emléke fennmaradjon" – fogalmazott az osztályvezető.

Ádám Barnabás ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka, egyben az emlékportya parancsnoka kérdésünkre elmondta: lelkiekben és fizikailag is felkészültek az útra, és egyedül az időjárástól tartanak.

„Igaz, az időjárás változhat, az elszántságunk soha. Naponta negyven-ötven kilométert haladunk majd észak felé. A legnagyobb kihívás szerintem a Kárpátokon átvezető útszakasz lesz – arrafelé ilyenkor ugyanis leesik már az első hó. Úgy gondolom, hogy az első világháborúban a lovasság számára szintén a nehéz terepen megoldandó feladatok bizonyultak a legbonyolultabbnak. Mi sem betonúton fogunk lovagolni. A menet végén haladó nyolcadik ló már keményen fogja taposni a sarat, ami csökkenteni fogja a sebességünket" – nyilatkozta a parancsnok.

Ádám Barnabás ezredes kiemelte: annak idején az elődeink létrehozta huszár fegyvernemet és harcmodort átvette Európa összes hadserege. Hozzátette, hogy manapság, a NATO-tagállamokban közel húsz − jórészt felderítő feladatokat végrehajtó − huszáralakulat teljesít szolgálatot.

„A huszárok érzelmileg erősen kötődnek a lovaikhoz. Mindig első a ló, aztán jön csak az ember – ez többek között az étkezés sorrendje is. Az elkötelezettség a lovakban is benne van: a ló is és a huszár is a hazáját szolgálja" – hangsúlyozta az ezredes.

A portya útnak indulása előtt a két világháború áldozatai emlékére emelt várpalotai emlékműnél koszorút helyezett el többek között dr. Töll László ezredes, Ádám Barnabás ezredes, Vokla János alezredes, az MH Bakony Harckiképző Központ parancsnoka és Talabér Márta, a város polgármester asszonya is.

Utóbbi a menetparancs-átadási ünnepség előtt megtartott hadtörténelmi konferencia megnyitójában úgy fogalmazott: az első világháború hőseihez hasonlóan „a mai kor katonája is kész bármikor életét áldozni a hazája szolgálatában."

A konferencián tartott előadásokból az érdeklődők részletesen megismerkedhettek a huszárság életmódjával, illetve képet kaphattak arról, hogy milyen módon kapcsolódott Várpalota az első világháborúhoz.
A limanovai csatáról egyebek mellett elhangzott, hogy ha nincs a magyar huszárok halálmegvető hősiessége, akkor az oroszok döntő csapást mérhettek volna Lengyelországra. A helyiek tehát nem véletlenül tekintenek a lengyel nemzet védelmezőiként is a magyar huszárokra…

Fotók: a szerző felvételei