Szlalom a vízen

A kavicsbánya és a Duna-sziget közötti holtág – a helyiek így hívják a Komárom-Esztergom megyei Neszmélyen azt a területen, amit az elmúlt napokban az MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái vettek birtokukba. Az alakulat éves kiképzési tervében előírt vízi vezetési gyakorlatot hajtották itt végre a dandár lövészzászlóaljainak kijelölt harcjárművezetői és –parancsnokai. A foglalkozás egyébként a szeptember 14-én kezdődő Brave Warrior 2015 elnevezésű többnemzeti gyakorlatra történő felkészülés része volt.

„A kiképzés célja a harcjárművezetők vízi képességeinek fenntartása" – tudjuk meg Herczog Gergely századostól, az 1. lövészzászlóalj kiképzési részlegének megbízott vezetőétől, aki egyben a mostani foglalkozás vezetője is. Mint hozzáteszi: ez egy speciális feladat, amit nem minden nap hajthatnak végre a tatai lövészkatonák, legutóbb két évvel ezelőtt, 2013 nyarán, ugyanitt gyakorolták a vízi vezetést.

Szakszerű vízbeérés, szlalom, bóják közötti pontos megállás, tolatás, tökéletes partra menetel – egyebek mellett ezek azok a feladatok, amelyeket precízen kell teljesíteniük a kezelőszemélyzeteknek, azaz a BTR-ek parancsnokaiból és vezetőiből álló párosoknak. Persze mindez csak első hallásra tűnik egyszerűnek, valójában legalább négy-öt „kifutás" szükséges ahhoz, hogy „kiváló" legyen a kiképzés vezetőjének értékelése.

Aztán az egyéni végrehajtások után négy harcjárműből álló kötelék „csobban" a Duna holtágának vízében. „Annyiban speciális ez a feladat, hogy vízbeérést követően, a hullámtörő felnyitása után szinte semmit nem lát előre a kezelőszemélyzet, ezért kell folyamatosan cikkcakkban haladniuk, hogy láthassák, mi történik előttük. És azt is csak a rádióforgalmazásból tudják, hogy mi zajlik mögöttük. Az egymás közötti kommunikáció azért is elengedhetetlen, mert így elkerülhető, hogy egy-egy fordulásnál összecsússzanak a gépek vagy bármilyen más baleset történjen" – magyarázza a látottakat Herczog százados.

Mivel egy BTR – bár a műszaki leírás szerint „úszó képes harcjármű" – elsősorban szárazföldi „vas", így a vízre szállást komoly műszaki felkészítés előzi meg. Mindez az alakulat logisztikai zászlóaljánál szolgáló katonák – és civil szakemberek – feladata. Buda Lajos őrnagy, a zászlóalj törzsfőnöke elárulja: a harcjárművek ellenőrzése már a laktanyában megkezdődik, kinn a terepen pedig töviről-hegyire átvizsgálják a „gépeket". Egy körülbelül hatvan pontból álló „műveleti sort" kell végrehajtaniuk, amelynek legfontosabb része a BTR-ek tömítettségének ellenőrzése, de vizsgálják az ürítőszivattyú és a vízbetörésjelző működését is. A jármű csak akkor mehet vízre, ha megfelel ezen az ellenőrzésen.

„A legveszélyesebb manőver az a vízre hajtás, ugyanis ha a zsaluk nincsenek zárva, akkor vízütéses lehet a motor, vagyis szinte biztosan tönkremegy, és a jármű használhatatlanná válik" – mondja Tölgyesi Péter őrmester, a 2. lövészzászlóalj századtechnikusa, miután befejezte saját feladatát. Mint elárulja: teljesen más egy BTR-t a vízen vezetni, mint a szárazföldön. Ugyanis a kormánymozdulatokra sokkal lassabban reagál a gép. Ennek ellenére egy „nagyon szuper kiképzésen" vannak túl, amelyen sikerült feleleveníteni a két évvel ezelőtt tanultakat.

Fotó: Rácz Tünde