Távol a hazától: emlékezés a magyar királyi 2. hadseregre (2. rész)
Szöveg: honvedelem.hu | 2012. június 26. 12:13A frontra érkező magyar királyi 2. hadsereg a 2. és 6. német, valamint a 8. olasz és 3. román hadseregekkel, illetve a 4. német páncéloshadsereggel együtt a Maximilian von Weichs vezérezredes parancsnoksága alá tartozó „B” hadseregcsoport alárendeltségébe került.
A Vörös Hadsereg fokozatosan harcolva vonult vissza az ország belseje felé, kerülve a nagyobb összecsapásokat. Már ekkor kiütköztek a magyar hadsereg korszerűtlenségéből fakadó hátrányok. A támogató páncélosok hiánya és az elavult tüzérség miatt minden jelentősebb szovjet gócpontot gyalogsági támadással kellett bevenni, ami súlyos veszteségekkel járt. A hadsereg egyes alakulatai csak május−június során érkeztek ki a hadműveleti területre, sokszor több száz vagy ezer kilométeres gyalogmenet után.
A nyári visszavonulás után három jelentős hídfő maradt szovjet kézen a Don nyugati partján. Ezeket a német−magyar hadvezetés értelemszerűen felszámolni igyekezett, hogy a Don folyó mint természetes védővonal előnyeit maradéktalanul ki tudják használni, és megnehezítsék az esetleges szovjet ellentámadást. Az urivi, scsucsjei, korotojaki hídfőket viszont a szovjetek elkeseredetten védték, ami magyar részről súlyos veszteségekkel járt.
Az 1942-es év végére egy leharcolt, morális tekintetben megrendült, létszám- és ellátási gondokkal küszködő magyar hadsereg nézett szembe a támadásra készülő Vörös Hadsereggel.
Aztán hamarosan beköszöntött a tél…
Az 1942-es év történéseiről, a hídfőcsaták katonai és politikai következményeiről dr. Szakály Sándor történész beszélgetett dr. Szabó Péter történésszel és Sára Sándor filmrendezővel a Zrínyi Média Stúdiójában.
