Tűzvirágok az aknamező felett

„A targeting lövészet során a célfelderítést követően dől el, hogy a zászlóalj, avagy a dandárszintű tűztámogató erő kezdi-e meg az ellenséges célok pusztítását. Sőt, a célok leküzdése bizonyos esetekben a vadászgépekre hárul" − felelte kérdésünkre Gyürki Attila százados, a 101. tüzérosztály első ütegének parancsnoka.

Persze a sikerhez minden szinten komoly összmunkára volt szükség. Mint ahogyan azt Bartók Barnabás őrnagy, a 101. tüzérosztály parancsnokhelyettese elmondta: a gyakorlat során azt is bemutatták, hogy miként tud csatlakozni a dandár tűztámogató rendszere az elöljáró célkezelési, céltervezési folyamatába.

Lám, már egy ilyen kisebb gyakorlaton is tetten érhettük a „Tavaszi Áttörés 2014"  egyik legfontosabb jellemzőjét: a különböző katonaszakmák közötti együttműködést. A nap folyamán később mindez ritkaságszámba menő hadgyakorlattal folytatódott, amikor is a tatai dandár és az MH 5. Bocskai István Lövészdandár kijelölt erői közösen páncélelhárító tartalék−mozgó záróosztag gyakorlatot hajtottak végre. A régen látott hadmozdulatra ellenséges páncélosok szimulált betörése ellen volt szükség.

„Felderítőink jelezték az ellenséges erők hadmozdulatait. Ekkor a dandár parancsnoka kirendelte a páncéltörő elhárító tartalékot, hogy az megállítsa az ellenség páncélozott eszközeit, és olyan kedvező helyzetet teremtsen a saját főerők részére, amelyből azok megfelelő ellentámadást tudnak kialakítani" – magyarázta Szentes Gábor alezredes, a 25/36. páncéltörő rakétaosztály parancsnoka.

S hogy mi is történt pontosan?

Zsóri Ferenc őrnagy, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár művelettámogató műszaki zászlóalj parancsnokhelyettese, átvéve a szót, elmondta, hogy a terepszakaszon először biztosító lövészszakasz jelent meg, majd az úgynevezett mozgó záróosztag 1100 méteres aknamezőt telepített. Az aknamezőn hagyott átjárón a lövészszakasz visszavonult, majd pedig a harckocsiszakasszal megerősített páncélelhárító tartalék elfoglalta a tüzelőállásokat és megkezdte az ellenség megsemmisítését.

Mindez – folytatta a gondolatot Németh Zoltán törzszászlós, a 25/36. páncéltörő rakétaosztály vezénylőzászlósa − egyáltalán nem számít rutinfeladatnak, mert különböző fegyvernemhez tartozó katonák szaktudását kellett összekovácsolni. A törzszászlós arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyakorlat sikeres végrehajtása nagyon pontos időzítést igényelt.

„Pontosan meg kell határozni, hogy a tűzszakaszra mikor rendelik ki a páncéltörő alegységet és a harckocsikat; miként az is lényeges, hogy a műszaki záróosztag mikor hagyja el azt a területet, ahová az aknákat telepítették" – vélte a vezénylőzászlós. (Jegyezzük meg: Horváth Gábor dandártábornok, a tatai dandár parancsnokának utólagos értékelése szerint minden a svájci órák pontosságával működött.)

A páncélelhárító osztály egyébként BRDM−2-es harcjárművekkel vette fel a harcot az „ellenséges harckocsikkal". Demény János törzsőrmester, harcjárműparancsnok arról tájékoztatta honlapunkat, hogy a gyakorlat során 9M111 és 9M113-as Konkursz rakétákat használtak. Ez utóbbiak optimális, merőleges becsapódásnál hatvan centiméteres páncélréteget is át tudnak ütni, míg az előbbiek még ennél is nagyobb pusztításra képesek.

Az „ellenség" a hatékony összmunka következtében tehát hamar elillant, akárcsak a délelőtti tűzvirágok, a tataiak pedig némi pihenő után készülhetnek a KFOR-váltás zárógyakorlatára, ami egyben a „Tavaszi Áttörés 2014"  utolsó nagy mozzanata lesz.

Fotó: a szerző felvételei