Véget ért az emléktúra

Mint arról már korábban beszámoltunk, az emléktúra – a pákozdi menetparancs után – hivatalosan január 27-én Bajnáról indult útjára. A katonai tiszteletadással történt megemlékezést követően a hagyományőrző katonák a másnap hajnali ébresztőig éjszakai szolgálatot adtak, majd reggel gyalogmenetben vonultak el Héregre.

A katonák itt a helyi templom mellett szintén ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Don-kanyar poklának hőseiről, majd folytatták útjukat és meg sem álltak egészen Tardosig, ahol szintén megemlékezésre került sor. (Időközben az időjárás is téliesre fordult, bár a hőmérséklet még éjszaka sem közelítette meg a Don-kanyar jégvermének mínuszait.)

A hagyományőrzők szombaton Baj érintésével előbb a tatai edzőtáborban lévő katonai emlékhelyhez vonultak, ahol díszlövéssel tisztelegtek egykori bajtársaik emléke előtt. Innen érkeztek meg a túra utolsó állomására, a Várkanyarba, a II. világháborús katonai emlékműhöz.

A túra utolsó ünnepségén Michl József, Tata polgármestere köszöntötte a magyar, a német, az olasz és a román hagyományőrző katonákat és az egybegyűlt megemlékezőket. Köszöntőjében kitért arra, hogy 1942-ben összesen 980 tatai katona kelt útra a szovjet frontra, de egy 1943. májusában csak 72-en tértek haza.

„Köszönöm a hagyományőrzőknek ezt a szép tiszteletadást és köszönöm nekik, hogy segítenek nekünk emlékezni" –  fogalmazott a polgármester.

Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy, a Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrző tagozatának vezetője beszédében kiemelte: immár tizenegy éve menetelnek Magyarország hómezőin; és noha eredetileg minden évben más-más régióban jártak, nem véletlenül jöttek ismét erre a környékre.

„Tavaly megható szeretettel fogadtak itt minket. A megemlékezésnek pedig úgy van értelme, ha nem csak mi magunk

vagyunk és az emlékmű. Az a jó, ha minél többen emlékeznek velünk" –  hangsúlyozta a főhadnagy.

Dr. Szakály Sándor történész összefoglalójában utalt arra, hogy a Don-kanyarban történtekről évtizedeken keresztül „torzított" írások jelentek meg. Kiemelte: a frontra vonuló katonák nem elmélkedtek azon, hogy vajon miért is tört ki a háború.

„Minden erejükkel azon voltak, hogy esküjük szellemében cselekedjenek. Ők ugyanúgy hősi halottak, mint az első világháború hősi halottjai, csak korábban legjobb esetben is ‘áldozatoknak’ hívtuk őket. Leszögezhetjük, hogy magyar katona ilyen nehéz körülmények között nem harcolt még a történelemben, mint ők a Donnál. Ennek ellenére a magyar katonák hagyták el utoljára a hadműveleti területet, fedezve sokszor szövetséges katonák visszavonulását" – fogalmazott a történész.

A beszédeket követően a megemlékezők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az ünnepség – és egyben a XI. Doni Hősök Emléktúra – díszlövéssel zárult.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Dévényi Veronika