Kapocs a szárazföldi alegységek és a légierő között

Műveleti területen a JTAC-ek munkája nagy felelősséggel jár, mivel Afganisztánban a közeli légi támogatás (CAS) a leggyorsabb segítség, amit a tűzharcban levő baráti erők kaphatnak, ezért mindig készen kell állniuk a feladatok végrehajtására. Ők jelentik tehát a zavartalan és hatékony együttműködést biztosító kapcsot a szárazföldi alegységek és a légierő között.

H. főhadnagy 2006 augusztusa óta szolgál ebben a speciális beosztásban Szolnokon. Először egy szolnoki repülő-hajózók által szervezett hazai kurzuson, majd utána több külföldi tanfolyamon vett részt. A sikeres vizsgák után Michiganben, az úgynevezett Top-Off Training elvégzésével kapta meg a harctéri repülésirányításhoz szükséges jogosítványt. 2011 novemberében kezdte meg a felkészülést, majd 2012 májusában utazott ki a váltással.

Kiérkezés után mi volt az első feladata Afganisztánban?

A műveleti területre érkezéskor minden JTAC-nak kötelező részt venni egy speciális felkészítésen, majd hadszíntéri vizsgát tenni a Regionális Légi Műveleti és Koordinációs Központban (RAOCC), amely után saját hívónevet, frekvenciát kap. Én is ezzel kezdtem a missziómat Afganisztánban.

Milyen feladatai vannak az OMLT-ben?

A legfontosabb feladataim közé tartozik a parancsnok tájékoztatása a légierő képességeiről, korlátairól, valamint a légi eszközök alkalmazásáról. A parancsnok döntése alapján − a szárazföldi csapatok tervéhez igazodva − légi eszközöket (harci helikopter, vadászgép, pilóta nélküli felderítő repülőgép) igényelek, a végrehajtó személyzetekkel koordinálok, valamint a műveletek során irányítom, különböző feladatok végrehajtásával bízom meg őket. Mindig nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az afgán és a szövetséges erők műveleteibe a lehető leghatékonyabb módon integráljam a támogató légi eszközöket és azokat a képességeket, amelyeket számunkra biztosítani tudnak.

Említette a légi eszközöket. Mi támogatja a leggyakrabban az OMLT-t?

A műveleteket döntő többségben harci helikopterek támogatják, amelyeket modern fegyverzettel, felderítő- illetve célzóberendezésekkel láttak el. Egy feltöltéssel akar két órán keresztül is tudják biztosítani a szárazföldi csapatok légi oltalmazását, valamint a felderítőinformációk biztosítását. A harci helikopterekkel, vadászgépekkel történő hatékony együttműködés, a műveletekbe történő sikeres integrációjuk, alkalmazásuk egyik kulcspontja az otthoni kiképzés és felkészülés, amely megfelelő rutint biztosít a JTAC-k számára.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesült Afganisztánban?

Egy éjszakai QRF-riasztás alkalmával egy faluba kellett bemennünk, amit a feltételezett ellenséges aknavetős csoport rejtekhelyként használt. A faluba nem tudtak minket bekísérni a járművek, így az afgán erőkkel vállvetve gyalog indultunk el a főútról. A menetet két Apache helikopter támogatta, amelyek lézeres célmegjelölő berendezésükkel („IR pointer", ami csak NVG-vel, azaz éjjellátóval látható) navigáltak minket, mutatva a kereszteződésekben a helyes útirányt, valamint a helyszínre érkezéskor azt a házat, ahol utoljára látták az ellenállókat. Itt éreztük igazán a társaimmal, mekkora jelentősége van a légi támogatásnak, ami a „szemünk" és a „kardunk" is tud lenni nehéz helyzetekben. A legjobban ezt a mentorcsoport parancsnoka fogalmazta meg, amikor a feladat befejezése után odajött hozzám és azt mondta: „Köszönöm a munkád, ma éjszaka nélküled és a helikopterek támogatása nélkül nem találtuk volna meg azt a házat a faluban."

A légi támogatás biztosításán kívül van más feladata is?

Nemrég volt szerencsém a tűztámogató kollégámmal egy térképészeti tanfolyamot tartani az afgán katonáknak. Nagyon élveztem a tanfolyamot, amelyen a kiképzendők tevékenyen részt vettek. A foglalkozások végén a sikeres vizsgát tevők az elvégzésért járó oklevelet az OMLT vezetőinek jelenlétében vehették át.