„Kutya” meleg Kabulban

Gazdája, V. Zoltán zászlós (Batyu) két éve dolgozik kutyás tűzszerészként. Batyu mindig is szeretett kutyákkal foglalkozni és a robbanóanyagok ismerete is érdekelte, így most a hobbijának élhet a munkája közben.

Egyébként bármelyik fajtából lehet tűzszerészkutya − mint látjuk, mérettől függetlenül −, de általában azok a legalkalmasabbak erre a feladatra, amelyek játékosak és nem ijednek meg a lövések hangjától sem. A kiválasztott kutyák először egy teszten esnek át, ahol egy hónapon keresztül vizsgálják a különböző szituációkra és feladatokra adott reakcióikat. Csak ezek után következhet a négy hónapig tartó tényleges kiképzés.

A tűzszerészkutyáknak évente egyszer minősítő vizsgán kell bizonyítani alkalmasságukat, de a gazdáiknak is részt kell venniük évente tűzszerész- és kutyavezetői vizsgán. Otthon a mindennapi gondozás mellett a fiatal kutyáknak hetente legalább három napig fejlesztő, a már tapasztaltabbaknak szinten tartó foglalkozásokat tartanak.

A műveleti területen a kutyák és a tűzszerészek alapfeladata a táborba érkező gépjárművek, illetve csomagok átvizsgálása, ami naponta átlagosan egy tucat járművet jelent, de emellett területek átvizsgálását is végrehajtják. Éles helyzetben a kutyák eddig még nem jeleztek robbanóanyagot, de a gyakorlásként elrejtett szagmintákat minden esetben megtalálták.

A hosszan tartó magas hőmérsékletet a kisebb termetű kutyák nehezebben viselik el, de játékkal jól motiválhatóak, és a kapukon két ellenőrzés között hűtött helyiségben pihenhetnek. A jól megérdemelt szabadidőben a csak erre a célra épített − a repülőtéren található egyetlen − úszómedencében, az időjárás függvényében akár naponta is hűthetik magukat.

A tűzszerészkutyák egészségüktől függően 7-8 éves korukig dolgoznak, ekkorra már olyan orvosi problémák jelentkeznek náluk, amelyek után többé nem alkalmasak a feladatok ellátására. A „nyugdíjazást" követően a gazdáik eddig minden esetben hazavitték a családtagokká vált kutyákat.

Fotó: a szerző felvételei