Emlékfutás a Butmir-táborban

Lengyelország Vörös Hadsereg által történő megszállása és a háború előtti területe felének beolvasztása a Szovjetunióba azt eredményezte, hogy bár nyugaton véget ért a háború, katonák ezrei nem tették le a fegyvert. A háború utáni függetlenségi összeesküvés, amit gyakran antikommunista felkelésnek neveznek, a legnépesebb formája volt a lengyel társadalom ellenállásának a rendszer ellen. 1945-ben – tehát a legnagyobb föld alatti aktivitás idején – közvetlenül 200 ezer összeesküvő működött benne; közülük 20 ezer harcolt a partizánegységekben, és másik több ezer ember pedig segítséget nyújtott élelmiszer-ellátással, menedékkel és kapcsolattartással. Ehhez hozzá kell még számolni a több mint húszezer diákot, akik föld alatti ifjúsági szervezetekben tevékenykedtek. Összességében több mint félmillió főt tett ki a „Kitagadott katonák" közössége. Az utolsók között Józef Franczak esett el 1963. októberében. Ennek apropójából a teljesítendő táv a mostani futáson 1963 méter volt.

Az eseményen minden nemzet képviseltette magát, köztük az osztrák kontingens Martin Dörfer vezérőrnagy, az EUFOR parancsnoka, valamint az MH EUFOR Kontingens 22. váltása és az egyéni beosztású magyar katonák, Horváth Gábor dandártábornok, az EUFjOR törzsfőnöke vezetésével.

A több mint 140 katona Jaroslaw Bondalski alezredes, lengyel kontingensparancsnok rövid megnyitó-megemlékező beszédét követően, egyszerre startolt el a lengyel Nemzeti Támogató Elem épülete elől kiosztott emlékpólóban.

A táv teljesítését követően, minden résztvevő – az eseményhez kapcsolódó – emlékérmet kapott.