Kő vándorúton

Szöveg: Papp Béla főhadnagy | 2013. október 14. 9:28

Vannak tárgyak, amelyek szimbólumként messze túlmutatnak önmagukon. Egy ilyen tárgy az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának köve is, amit az MH KFOR Kontingens kilencedik váltásának katonái a napokban helyeztek el a koszovói Slim Lines táborban.

A kő a doberdói fennsíkról (itt is harcoltak a 39-es gyalogezred katonái az első világháborúban) származik, innen került 2012-ben Magyarországra. A tavalyi olaszországi „European Wind 2012" elnevezésű gyakorlaton – amelyen magyar részről a 39-es zászlóalj vett részt – az alegység vezetése elhatározta, hogy ezután bárhova szólítja is a kötelesség őket – legyen az belföld vagy külföld-, magukkal viszik e követ, jelképezve ezzel az erős összetartozást, a bajtársiasságot, az elesett elődök tiszteletét.

Így érkezett a kő 2013-ban Koszovóba.

A kora őszi időben összegyűlt állomány a 39. lövészzászlóalj helyi rangidőse, Gál József őrnagy tolmácsolásában kapott összefoglalást a zászlóalj történetéről, harcairól, a hadszínterekről, ahol az alegység több mint húszezer katonája halt hősi halált a múltban. Gál őrnagy elmondta: 98 évvel ezelőtt, 1915. szeptember végén érkeztek meg az alakulat elődei az olasz frontra, ahol később az ezred kilenc csatában állt ellen diadalmasan. Az utolsó ütközetben, a Piave folyó partján 1918 júniusában kereken ezer katonát vesztettek. Ezzel ért véget a doberdói küldetés.

Hozzátette: az állomány az ünnepélyes kőletétellel tiszteleg a 39. gyalogezred és a 39. lövészzászlóalj 257 éves fennállása alatt hősi halált halt katonák előtt, akiknek emlékét méltóképpen tovább kell vinni az utókornak.

A beszéd után a Vándorkövet a magyar barakkok ölelésében megbújó „magyar kertben" helyezték el. A megemlékezés Dudás Ferenc hadnagy református tábori lelkész áldásával ért véget.