Köszönet és büszkeség: dandárparancsnoki látogatás Koszovóban

A kontingens állományának többségét a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóalj állományából vezényelték a balkáni hadszíntérre idén ősszel. A dandár parancsnoka megragadta a lehetőséget, hogy együtt tölthesse a zászlóalj napja alkalmából rendezett állománygyűlést a debreceni katonákkal, és egyben köszönetet mondjon az elmúlt néhány évben elvégzett közös szolgálatért. Az állománygyűlés kezdetén egy rövidfilmet mutattak be, amely összefoglalta a 39-esek történetét  1756-tól egészen napjainkig.

„Köszönet és büszkeség" – Ruszin dandártábornok beszédében ezzel a két gondolattal foglalta össze katonáinak az elmúlt néhány évet, hiszen a KFOR-ban szolgáló 39-es katonákkal ez volt az utolsó alkalom, hogy az alakulat parancsnokaként találkozott. Jövő év januárjában új beosztásban folytatja több évtizedes katonai szolgálatát. Legoza Bálint alezredes, a kontingens parancsnoka válaszbeszédében megköszönte a dandár parancsnokának mindazt a felelősségvállalást, gondoskodást és katonai példamutatást, amellyel vezette az alakulatot, és amelyek számos területen előrelépést jelentettek a 39. Lövészzászlóalj katonái számára.

Az állománygyűlés keretében előléptetésekre, elismerések átadására is sor került, azonban a legnagyobb büszkeséggel a Csengeri sapkajelvények átadása töltötte el mind a dandár parancsnokát, mind a zászlóalj lövészkatonáit. Az egykori kiváló 39-es katona, Csengeri Imre tiszthelyettesként szolgált a zászlóalj jogelődjénél. A róla elnevezett tűzpár-, tűzcsoport-, és rajszintű harcászati gyakorlat rendkívül embert próbáló megmérettetés, melynek teljesítése magas fokú fizikai és mentális állóképességet igényel és csak az arra kiválóan felkészült katonák tudják végigcsinálni.

Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok záró gondolataiban mégis arra biztatta katonáit, hogy vállalják és teljesítsék a Csengerit, hiszen ettől válik egy lövészkatona igazán a 39. Lövészzászlóalj múltjához méltóvá.