Ciprustól Afganisztánig

A missziót megjárt katonatiszt először ciprusi élményeiről számolt be. Elmondta, ekkor érezte először, hogy középfokú angol nyelvtudása kevés a munkavégzéshez, de a támogató környezete segítségére volt a kezdeti nehézségek során.

Molnár Zsolt második szolgálati helyszíne Bosznia-Hercegovina volt, ahol Szarajevóban, az MSU misszióban volt századparancsnok. A Balkánon meglehetősen kaotikus helyzet fogadta, a legnagyobb problémát a rengeteg akna jelentette, melyek a katonák mozgását is megnehezítette. Készenléti erőként az volt a feladatuk, hogy az olaszokkal együttműködve tömegoszlatást végezzenek, illetve őrizzék az etnikai határokat, nehogy konfliktus alakuljon ki az ott élő népcsoportok között. Ehhez a megfelelő technika a rendelkezésükre állt, a maximális védelmet biztosította számukra anélkül, hogy a mozgásban korlátozta volna őket.

A következő szolgálati helyszín Irak volt, ahol „valós, igazi, éles" helyzetben is kipróbálhatta magát. 2004-ben kezdte meg a szolgálatot az MH Szállító Zászlóalj állományában, nem messze Babilonból, ahol szállítási feladatokat láttak el, pontosabban kísérték a szállítójárműveket.

Az ezredes beszélt a megérkezésüket kísérő bonyodalmakról. Az őket szállító An-26-os nem tudott normálisan leszállni, mivel szabályos ereszkedés közben sebezhetőbb lett volna, ehelyett hirtelen vesztett a magasságából, ami enyhén szólva is megviselte.

Molnár Zsolt beszámolt arról is, hogy ellenállók teherautóval hajtottak végre öngyilkos merényletet a táboruk ellen. Az első teherautóval berobbantották a betonkerítést, a második, robbanóanyaggal jobban megrakott járművel a tábor közepét vették célba. Az életüket egy mongol katonának köszönhették, aki az első robbantástól félig kábán az őrtoronyból lőni kezdett a teherautó vezetőjére, így az nem tudott a tábor közepére hajtani. Beszélt Nagy Richárd haláláról is, akit a repeszálló mellény sem tudott megvédeni a repesztalálattól.

Molnár Zsolt törzstisztként maradt Irakban a háború vége után, ahol kitüntetést is kiérdemelt. Elmondta, Bagdadban rácsodálkozott az ott uralkodó gazdagságra, a palotákra, és a gyönyörű épületekre, de egy percre sem tudott elfelejtkezni a folyamatos életveszélyről, mely leginkább rakéták formájában jelentkezett. Ezek miatt még az is előfordult, hogy Martin Dempsey háromcsillagos tábornok egy jól őrzött helyen is repeszálló mellényben és sisakban beszélt a katonákhoz. És természetesen látta a kontrasztot a paloták és a háború által elpusztított területek között, ahol nagy szegénység uralkodott.

Missziós tevékenysége során Afganisztánba is eljutott az amerikai-magyar OMLT első váltásának parancsnokaként 2009-ben. A műveleti és összekötő csoportnak lett a tagja, melyben huszonnégy amerikai és ugyanennyi magyar teljesített szolgálatot. Egy afgán lövészzászlóalj kiképzése volt a feladatuk, melynek során az ellenállók megkeresése és leküzdése is a feladatuk volt karöltve az általuk mentorált afgánokkal.

A záróműveletük során sem úszták meg a harcot, melynek során légitámogatást is igényeltek. A-10-es gépek érkeztek a segítségükre, melyek gépágyúval tisztították meg előttük a terepet, mivel bombát nem használhattak a közelben tartózkodó civilek épületek miatt.

Az afgánok végül kiváló katonáknak bizonyultak, bár a kiképzés alatt voltak nehézségek – mondta az ezredes, aki beszélt az ANCOP keretében már 2013-ban végzett munkájáról is, ahol a fő feladatot a mentorálás jelentette a kiképzési feladatok mellett. Tisztek, főtisztek számára oktattak térképismeretet, bemutatták, hogyan használják a GPS-t. A vezetést is tanítani kellett nekik, mivel az afgán sofőrök kezdetben csak a gázpedált ismerték. Tömegkezelési feladatokra is felkészítették az afgán rendőri erőket. „Nagyon jó hangulatú misszió volt a 2013-as" – tette hozzá végül.

Fotó: Rácz Tünde