Megemlékezés Koszovóban

A rendezvényen – mások mellett – részt vett Bozsik Béla, a koszovói magyar nagykövetség első beosztott diplomatája, Domján László, az Európai Unió integrációs tanácsadója, Vékás-Kovács Imre, a koszovói magyar nagykövetség első osztályú tanácsosa, és dr. Mohácsi Norbert ezredes, a Novo Seló-i tábor parancsnoka. Lengyel hagyományőrzők jelenléte mellett a megemlékezést megtisztelte jelenlétével az osztrák nagykövetségről Martin Schaller, első beosztott diplomata, valamint a KFOR-misszióban résztvevő nemzetek kijelölt állománya is.

A megemlékezésen magyar és osztrák részről is beszédek hangzottak el, melyek a mindenszentek és halottak napja jelenkori összekovácsoló erejéről, a közös megemlékezés fontosságáról, az első világháború balkáni hadszínterén elesett hősi halottak bátorságáról és kitartásáról szóltak.

A beszédek után Hankóczi Gergely alezredes, a kontingens tábori lelkésze mondott áldást.„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem elkövetkezendők, sem magasság, sem mélység, sem semmilyen teremtmény, nem választhat el Isten szeretetétől, ami megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” – mondta a tábori lelkész.

A rendezvény végén a megemlékezésen résztvevő nemzetek képviselői a hősök előtt tisztelegve, koszorúkat helyeztek el a temetőben található emlékműnél. Az ünnepség a „Der gute Kamerad” és a Magyar Takarodó hangjaival, majd gyertyagyújtással zárult.

Levéltári kutatások szerint az Osztrák-Magyar Hadsereg tagjai sokféle régióból érkeztek erre a hadszíntérre. Hetvenhárom itt eltemetett katona a Magyar Királyságból és Horvát-Szlavón Királyságból származott, míg negyvenkilenc katona érkezett Csehország, Bukovina, Dalmácia, Galícia, Morvaország, Szilézia és Stájerország, valamint Bosznia-Hercegovina területéről. További negyvenhat katona neve, származása és beosztása a mai napig ismeretlen.