Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Csaknem húsz évig szolgáltak magyar katonák és rendőrök a Sínai-félszigeten

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2015. április 2. 10:10

Az MFO sajátos hátterű misszió volt, és összességében kijelenthető: nem feltétlenül ezzel összefüggésben, de a Magyar Honvédség kevésbé előtérben álló külföldi szerepvállalásai közé tartozott. Még annak ellenére is viszonylag kevés szó esett róla Afganisztán, Irak vagy a Balkán árnyékában, hogy hazánk néhány hónap híján húsz éven át vett részt a békefenntartásban a Sínai-félszigeten, vagyis mindegyiknél tovább tartott. Ennek persze az is oka volt, hogy az MFO egészen az utóbbi évekig viszonylag „csendes” missziónak számított.

1595990496

Az MFO-misszió gyökerei az 1979-es Camp David-i békeszerződés idejéig nyúlnak vissza: a cél az volt, hogy nemzetközi erő ellenőrizze Egyiptom és Izrael megállapodásának betartását. Ennek érdekében hozta létre a két érintett fél, illetve a békeszerződés megkötésében oroszlánrészt vállalt Egyesült Államok 1981. augusztus 23-án a Többnemzeti Erők és Megfigyelők (Multinational Force and Observers – MFO) missziót. Logikusan adódik a kérdés, hogy egy ilyen sarkalatos feladatrendszert ellátó vállalkozás miért nem az ENSZ égisze alatt jött létre, ám a válasz egyszerű: a hidegháborús légkörben a Szovjetunió – Szíria és a szovjet szíriai érdekek miatt – garantáltan vétót emelt volna egy hasonló kezdeményezéssel szemben a Biztonsági Tanácsban. Az amerikai−egyiptomi−izraeli alapítás tehát kényszermegoldás volt, de évtizedek távlatából nyugodtan mondhatjuk: a konstrukció így is működőképesnek bizonyult.

1595990497

Az MFO az izraeli csapatok 1982. áprilisi kivonulása után azonnal megkezdte tevékenységét: a katonai erőt eredetileg Ausztrália, Kolumbia, a Fidzsi-szigetek, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, az Egyesült Államok és Uruguay kontingensei alkották, a központ pedig a kezdetektől fogva Rómában működött, két regionális főigazgatósági irodával (Kairó és Tel-Aviv). Az MFO fő feladatai közé a tipikus katonai rendészeti tevékenységek mellett a békeszerződésben a félszigeten létrehozott négy biztonsági zónára meghatározott katonailétszám- és technikaieszköz-korlátozások folyamatos ellenőrzése tartozott a csapatmozgások megfigyelésével és jelentésével együtt, ezenkívül pedig a hajózás szabadságának megőrzésére is ügyel a Tirán-szorosban.

1595990497

Magyarország 1995. szeptember 1-jével lépett be az MFO-misszióba Hollandia helyén, átvéve a holland kontingens feladatait is. A szerepvállalás azért is jelentett komoly fordulópontot a Magyar Honvédség életében, mert ez volt az első azok közül, ahol a magyar katonáknak alapvetően katonai rendészeti jellegű feladatokat kellett ellátniuk egy fegyveres békefenntartó misszió keretei között: ebbe éppúgy beletartozott a bűnügyi nyomozati munka, a baleseti helyszínelés, a járőrözés vagy a fegyvert, lőszert szállító gépjárműoszlopok biztosítása, mint közlekedésbiztonsági ellenőrzések végrehajtása vagy rendezvények biztosítása. Épp a hollandoktól átvett feladatok jellege miatt a stabilan negyven fő körüli létszámmal működő magyar kontingensnek a kezdetektől fogva része volt egy rendőrökből álló egység is, hiszen bizonyos nyomozati jogkörökkel, tapasztalatokkal maguk a katonák, katonai rendészek egyébként nem rendelkeztek. A katonák és a rendőrök hagyományosan nagy hatékonysággal, szervezetten és eredményesen működtek együtt a misszió keretei között.

1595990497
Mivel Egyiptom és Izrael komolyan vette a békeszerződés betartását és betartatását, a nemzetközi erőknek a Sínai-félszigeten tulajdonképpen az első időktől kezdve nem akadtak igazán súlyos incidenseik: veszélytelennek természetesen ezt a missziót sem lehetett soha nevezni, de jellemző, hogy az MFO nevével összefonódott leghíresebb erőszakcselekmény nem is a kérdéses területen, hanem Rómában történt, amikor is 1984 februárjában az olasz fővárosban a Vörös Brigádok, illetve egy libanoni radikális szervezet közös akciójának keretében meggyilkolták Leamon Huntot, az első főigazgatót. Emellett a legnagyobb élőerő-veszteség egy balesetből fakadt, amikor is 1985-ben lezuhant az a repülőgép Új-Fundland közelében, amely éppen hazaszállította a letelt szolgálat után a katonákat: akkor 248-an vesztek oda. Az első harminc évben egyébként összesen 58 katona vesztette életét a misszióval összefüggésben. Közülük kettő volt magyar: ők 1998. február 18-án, közúti balesetben vesztették életüket, az utólagos vizsgálat szerint a tragédia oka gyorshajtás volt. Harmadik társuk könnyebben sérült.

Az említett évtizedek során a Sínai-félsziget óriási változásokon ment keresztül: amikor a misszió megkezdődött, Sarm-el-Sejk üdülőparadicsoma például még nem létezett a ma ismert formájában, a vidék közben vált kedvelt turistacélponttá. Az „arab tavasszal" azonban itt is alapvetően változott meg a biztonsági helyzet: Hoszni Mubarak rezsimjének megbuktatását követően biztonsági vákuum alakult ki a félszigeten, hiszen a központi államhatalom – és szervei – meggyengültek. Mindez törvényszerűen vonzotta a területre a szélsőséges iszlamistákat, és az illegális hadfelszerelések mennyisége is ugrásszerűen megnőtt. A Sínai-félszigeten tehát érezhetően fokozódott a feszültség. Mindez az MFO-t is érintette: a fordulópontot egy támadás jelentette 2012. szeptember 14-én a misszió északi tábora ellen, amelynek során négy katona is megsérült a felfegyverzett szélsőségesek akciójának visszaverése során.

1595990497

Magyarország feladatai 2015 tavaszán lejártak a Sínai-félszigeten: mint az idei feladatszabó értekezlete után tartott sajtótájékoztatón Hende Csaba honvédelmi miniszter a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta, úgy vonulunk ki a területről, hogy katonáink csaknem két évtizeden át tartó, áldozatos szolgálata az egyiptomiak, az izraeliek, az amerikaiak és a helyi lakosság elismerését és szimpátiáját egyaránt kivívta.

Fotó: archív

CímkékMFO