A Doberdó hőseire emlékeznek Szegeden

A doberdói hadszíntéren szolgáló katonák mindennapjaiba is bepillantást nyújtó képek között számtalan portré és életkép is megtalálható. Hegyi Endre gyűjteménye csaknem hétszáz üveglemezt számlál, amelyek digitalizálásával széles körben is betekintést nyerhetünk az egykori katonák frontéletébe. A magángyűjtő elmesélte, hogy a felbecsülhetetlen értékű felvételeken túl arra a legbüszkébb, hogy munkásságának hála, már több utód is ráismert a fronton harcoló nagy- és dédpapára, ezzel is betöltve azt az űrt, amit a háborúból haza soha nem térők hiánya okozott.

A páratlan képek mellett számos eredeti felszerelési tárgy is színesíti a szegedi kormányhivatalban megtekinthető tárlatot. Ezek között egy igazán különleges mementó is helyet kapott, mégpedig a szegedi császári és királyi 46-os gyalogezred fája. A San Martino del Carso templom romjai mellett álló szederfa valósággal minden támadást, minden tüzérségi tüzet túlélt. József főherceg, A Nagy Háború blog szerint, 1916. május 17-én így emlékezett meg a templomdombnál látottakról: „innét a talajjal egyenlővé vált templomhoz megyünk, már csak finom murva van a helyén. Kissé odébb a 46-osok fája, a sok golyótól átlyuggatott szederfa. Szegény haldokolva még mindig megpróbál egynéhány levelet hajtani a sok seb és lyuk dacára, melyek törzsén és ágain vannak."

Az elhalt fát végül, a hősies helytállás jelképe gyanánt a szegedi 46-osok magukkal hozták hazatérésükkor. Azóta a Móra Ferenc Múzeum őrzi nagy becsben, s tárja a látogatók szeme elé a kiállítás egyik legfontosabb tárgyaként.

A kiállítást Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos nyitotta meg. Beszédében elmondta: „A doberdói hadszíntér a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye, a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe. Ezt a hősies helytállást szimbolizálja a doberdói fa története." Hozzátette: „Vajon a ma élők ismerik-e, tudják-e, átérzik-e annak a tényét, hogy a világégés borzalmas időszakában élő emberek között ott voltak és a frontvonal poklában harcoltak apáink, nagyapáink és közvetlen rokonaink? Meggyőződésem, hogy nem lehet ennyi év távlatából átérezni, de szó nélkül hagyni és elfelejteni nem szabad! Az utókor kötelessége honvédő hagyományaink értékeinek őrzése és ápolása, hiszen már nincsenek közöttük azok, akik el tudnák mondani a régmúlt idők történéseit."

A tárlat megnyitóját követően november 11-én, pénteken tudományos szimpóziummal és rendhagyó történelemórákkal folytatódott az első világháború magyar katonáiról való megemlékezés programsorozata.

Fotó: a szerző felvételei