A doni hősökre emlékeztek az alakulatok

Az MH 25. Klapka György Lövészdandár a tatai Honvéd Bajtársi Klubbal együttműködve rendezett koszorúzást a doni áttörés évfordulóján, a városi emlékműnél. A rendezvényen Sárközi József nyugállományú ezredes, a klub elnöke megemlékezett arról az ezer tatai katonáról, akik a Don-kanyarban lelték halálukat.

Sipos Antal ezredes, az alakulat megbízott parancsnoka beszédében felidézte a tragikus eseményeket, majd dr. Szabó Előd, evangélikus lelkész az elesettekért mondott imát.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. Mások mellett koszorút helyezett el dr. Beró Henrietta, Tata alpolgármestere, a dandár nevében pedig Sipos Antal ezredes és Farkas Róbert főtörzszászlós, vezénylőzászlós.

Szöveg és fotó: Kapás Viktor István hadnagy

Hódmezővásárhely

A 74 évvel ezelőtti doni katasztrófa áldozataira emlékeztek Hódmezővásárhelyen: az elhunyt katonák közül 133-an vásárhelyi lakosok voltak.
A megemlékezésen dr. Miklós Péter történész, az Emlékpont intézményvezetője elevenítette fel a Don-kanyarnál történteket, majd Korom Péter katonadalokat adott elő citerán.

Dudás Ferenc hadnagy, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár református tábori lelkésze a nap vezérgondolatát – „Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a háborúnak és megvan az ideje a békének." – saját gondolataival egészítette ki: „Nekünk, pedig akik most összegyűltünk, a kegyelet teljes emlékezésének van itt az ideje"
– mondta.

A megemlékezés alkalmából koszorút helyezett el Hódmezővásárhely és Mindszent város önkormányzata, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár képviseletében Imre József alezredes, a Helyőrségtámogató Parancsnokság parancsnoka, valamint az Emlékpont és a Történelmi Vitézi Rend.

Szöveg és fotó: Dósa Eszter őrmester

Győr-Szombathely

A magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségeként számon tartott doni áttörés 74. évfordulóján Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megye székhelyén is szerveztek megemlékezést a hősi halált halt áldozatok tiszteletére január 12-én, csütörtökön. Az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonái mindkét rendezvényen hozzájárultak a méltóságteljes megemlékezéshez.

Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán a nemzeti lobogó katonai tiszteletadással történő felvonásával kezdődött a megemlékezés. Itt dr. Puskás Tivadar, a város polgármestere szólt a megjelentekhez.
A program a Kálvária templomban szentmisével folytatódott, amit Horváth József, pápai prelátus celebrált. Az eseményen dr. Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd dr. Őry Imre, egyesületi tag mondott ünnepi beszédet.

Győrött – a Honvéd Hagyományőrző Egyesület területi szervezete, valamint a Győri Honvéd Hagyományőrző egyesület szervezésében – a Kálóczy téri Szentháromság templomban tartottak ökumenikus istentisztelet. A megjelenteket Fekete Dávid, a város alpolgármestere köszöntötte, aki ünnepélyesen gyertyát gyújtott a hősi halottak tiszteletére.

A rendezvényen dr. Varga László okleveles mérnök dandártábornok mondott beszédet. Az MH12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred egykori parancsnoka hangsúlyozta: „a 2. magyar hadsereg katonáinak helytállása mindenképpen megérdemli azt, hogy katonai értelemben vett teljesítményük előtt fejet hajtsunk, arról a legnagyobb tisztelet hangján emlékezzünk meg."

Ezt követően Megyeri Ciprián római katolikus egyetemi lelkész, plébános, Jánosa Attila evangélikus igazgató lelkész, valamint vitéz Lentulai Attila református esperes imádkozott az elesett hősök lelki nyugalmáért, majd a meghívott szervezetek vezetői emlékszalagot kötöttek tragédia áldozatainak közös koszorújára.

A rendezvényeken Bozsóki Attila alezredes, parancsnokhelyettes képviselte az alakulatot. 

Szöveg és fotó: Sályi Gergő törzsőrmester

Kiskunfélegyháza

A doni tragédia hősi halottainak emléke előtt tisztelegtek január 12-én, csütörtökön, Kiskunfélegyházán. A megemlékezést a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület és a város önkormányzata szervezte, fővédnöke dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök volt.
A hősök emléke előtti tiszteletadás a vasútállomás melletti kopjafánál és az
„Öreg laktanya" Kossuth utcai homlokzatánál elhelyezett emléktáblánál kezdődött, ahol Deli József nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Dél-alföldi Régiójának tiszteletbeli elnöke idézte fel a 74 évvel ezelőtt történteket, s emlékezett meg a város 125 hősi halottjáról és 360 sebesültjéről.

A doni katasztrófa történéseit Hazuga Károly nyugállományú altábornagy elevenítette fel. „Katonákra emlékezünk ma, hősökre, akik példát mutattak hazafiságból, bajtársiasságból, hősiességből. Katonákra, akik hiányos fegyverzettel és felszereléssel, erőn felüli helytállást tanúsítottak a harcok és a visszavonulás alatt. Nagyapákra, apákra és fivérekre, akik az özvegyek, anyák és az árván maradottak néma keservében és könnyeiben élnek tovább" – mondta, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnöke.

Ezt követően a megemlékezés résztvevői átvonultak a Felsőtemetőbe, ahol Hajagos Gyula, a Szent István-plébánia plébánosa mondott imát a hősi halottak lelki üdvéért.

A kiskunfélegyházi megemlékezésen részt vett többek közt Ugrik Csaba dandártábornok, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka, Csányi József, a város polgármestere, Balla László és Rosta Ferenc alpolgármesterek, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság megyei irodáját Gáldonyi Sándor százados képviselte. A harcokban elesettek emléke előtt Rácz Szabó Zoltán zászlós Héjjas István Hozzuk haza emléküket! című versével tisztelgett.


Szöveg és fotó: Galambos Sándor

Veszprém

A gyakran mínusz 42 Celsius-fokban zajló hadműveletek során az éhező, elgyötört és hiányos fegyverzettel a keleti frontra küldött magyar katonák becsülettel helyt álltak – amit utóbb az akkori hadvezetés is elismert. Hihetetlen hősiességnek számított, hogy ilyen körülmények között is szembeszálltak az ellenséggel. Az akkor szerzett sebek begyógyításának egyetlen módja az emlékezés – hangsúlyozta beszédében Fajd Bence hadnagy, a veszprémi toborzóközpont tisztje, a Helyőrségi Templomban a doni áttörés évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Az elhunyt katonák lelki üdvéért imát mondó Szécsi Ferenc plébános, kisegítő katolikus tábori lelkész arra figyelmeztetett: a keleti fronton harcoló katonáink békeszerető emberek voltak, és a mai, erőszaktól burjánzó világban a jelen kor honvédeinek is azoknak kell lenniük.

Szabó György alezredes, református tábori lelkész imádságával egybekötött beszédében úgy fogalmazott: noha a Don-kanyarban harcoló katonák látszólag nem hajtottak végre semmilyen nagy tettet, mégsem csupán áldozatok, hanem hősök ők – a helytállás, a parancsteljesítés, és a bátorság hősei.
A megemlékezésen – melyen a városban települt katonai alakulatok és szervezetek állománya vett részt – közreműködött az MH Légierő Zenekar Veszprém.

Debrecen

A doni áttörés áldozatainak tiszteletére tartottak ünnepi megemlékezést a Honvédtemető Pantheonjában, ahol a katonák, a fegyveres testületek, a város és a civil szervezetek képviselői, valamint emlékező polgárok gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket azok előtt a hősök előtt, akik az 1943-as doni áttörés következtében veszítették életüket. .

Dr. Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese ünnepi beszédében a hetvennégy évvel ezelőtt történtekre emlékezett.
„A második magyar hadsereg 1942/43-as hősies küzdelme a Don folyó partján örökre bevésődött a magyar történelembe. A hamarjában összetoborzott hadsereg frontra szállítása 1942 nyarára fejeződött be, majd elfoglalta állásait a számára kijelölt folyószakaszon. A katonáknak Voronyezs felé törve, sokaknak harcok árán kellett eljutni a Don partjára, és tartani a várostól délre, a folyó vonalánál a mintegy 200 kilométer hosszú frontvonalat. A 207 ezer fős seregtest az akkori magyar haderő harmadát jelentette. Bár a katonák az akkor legkorszerűbb fegyvereket kaptát, a meglevő készlet mintegy felét, felszereltségük ennek ellenére messze elmaradt a német, de még a szembenálló szovjet fél felszereltségétől is. A német hadvezetőség által kilátásba helyezett pótlás is késett, vagy sohasem érkezett meg. A 2. magyar hadsereg sem létszámban, sem fegyverzetben nem volt alkalmas egy ilyen hosszúságú frontszakasz védelmére, ennek ellenére, a katonák fél éven keresztül teljesítették kötelességüket, tartották a frontvonalat"- idézte fel az eseményeket a parancsnokhelyettes.

A veszteségeket illetően többféle adat is napvilágot látott, a hivatalos veszteséglisták alapján, a mai álláspont szerint a több mint 200 ezer katonából 120 ezer ember sebesült meg súlyosan, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.
„Ezért is kell évről-évre méltó módon megemlékezni azokról a katonákról, akik kötelességből, és nem dicsőségből indultak harcba. Akik a nehéz körülmények, a hiányos fegyverzet és felszerelés ellenére is keményen állták a harcot, és tartani tudták a frontvonalat hosszú ideig. Ma fejet hajtunk a Don mentén harcoló hősök előtt, akik bátorsággal, hősies helytállással teljesítették feladatukat"- hangsúlyozta dr. Lippai Péter ezredes.

A megemlékezésen a korabeli, második világháborús magyar egyenruhába beöltözött díszőrséget a Kratocvhil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tizedik évfolyamos növendékei adták.