A Dráva sodrásában…

Az újságírók érdeklődésére Vörös Mihály főhadnagy, az ezred század- és egyben járőrparancsnoka, búvár-tűzszerész – most átmenetileg óraadó történelemtanár – elmondta, hogy régen a jelenlegi betonhíd helyén két pilléres, fából épült híd ívelt át a folyón. Ezt a hidat a második világháborúban a németek a déli előrenyomulásnál utánpótlási útvonalként használták, azaz lőszert szállító konvojok és utánpótláscsapatok keltek át rajta. Az angol légierő persze lebombázta az átkelőt, de a németek száz méterrel lejjebb pontonhidat állítottak fel. Ezt viszont partizánok semmisítették meg. Az incidensek következtében hatalmas mennyiségű lőszer szóródott szét az egykori hidak környékén és a folyóparton – ezek pedig komoly veszélyt rejtenek magukban.

„Múlt héten kezdődött a mentesítés" – veszi át a szót Szabó Tamás főtörzsőrmester, az ezred járőrparancsnoka. „Ennek során kézigránátok, aknavető gránátok, tüzérségi lövedékek és gyalogsági lőszerek kerültek elő. A munka jelenleg is folyik: az első hídpillérnél a könnyű-búvár csoportunk gyalogsági lőszereket termel ki, a másodiknál pedig a nehéz búvárcsoportunk kutat harckocsi lövedékek után. Az erős sodrás persze ellenünk dolgozik…" – fogalmazott a járőrparancsnok.

A rögtönzött sajtótájékoztató előtt egyébként a helyszínre érkezett médiumok képviselőit rohamcsónakkal el is szállították a második híd pilléréhez, ahol gyakorlatilag testközelből nézhettük meg a mindennapi munkát. Partra érkezvén éppen egy, a vízből kinyert, jó nagy adag gyalogsági lőszer érkezik a partra – és a folyamatot látva az embernek önkéntelenül is az aranymosás jut eszébe. Csak épp a tűzszerészek munkája sokkal-sokkal fontosabb, mint az aranymosóké…

A szerző felvételei