A haláluk pillanatában jelképpé váltak

Hende Csaba beszédében a ‘48-as honvédek hazaszeretetét, hősiességét és bátorságát idézte fel: „A katona, a honvéd olyan ember, aki tudja, hogy az életének, egyetlen és megismételhetetlen életének önmagán túlmutató értelme van. Az ő feladata és hivatása nemzetének fegyveres védelme. Azért harcol és azért dolgozik, mert mindennél nagyobbra tartja azt, amit meg kell védenie."

„Gyulán vezetett át az az út, amin a honvéd tábornokoknak végig kellett menniük. Ez az út Világosról indult és az aradi várban ért véget. Gyulán kezdődött meg a pokoljárásuk utolsó szakasza, amelyet ekkor még enyhített az itt lakók tüntető szeretete. Ezt a történet egy apró epizód ugyan, de fényes bizonyítéka annak, hogy nem lehetséges a hon védelme az emberek támogatása nélkül" – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter.

Hende Csaba a múlt és a jelen összefüggéseiről is beszélt. „Közös történelmünk legfontosabb tanulsága, hogy mindenkinek van egy része a hazából. Az az övé: az ő gondja, az ő kötelessége, az ő boldogsága, az ő életének az értelme. Mindenkinek van otthona és családja, vannak barátai és feladatai. Mindenki része fontos, mindenkire szükség van – különben nem egész a nemzet és nem egész az ország" – mondta.

A megemlékezés végén az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a Honvédtiszti Emlékhelyet. A Honvédelmi Minisztérium nevében Hende Csaba miniszter, a Magyar Honvédség képviseletében dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka helyezte el a megemlékezés virágait.

Fotó: A szerző felvételei