A neheze még hátravan

A beöltözés is gyors és szakszerű, úgy tűnik, hogy rutinos „vérprofik" készülnek lemerülni a tiszta vízű medencébe – véli a laikus, aki azonban ezúttal nagyot téved: ezek a „békaemberek" alig öt hete kezdtek el ismerkedni a szakma alapjaival és fortélyaival.

„Az idei búvár alaptanfolyam végén járunk, április 14-én tizenöten vágtak neki az öthetes képzésnek, mára azonban már csak nyolcan maradtak" – világosít fel Márton Róbert főtörzsőrmester az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvár kiképzője, a kurzus parancsnoka. Elmondja azt is, hogy ez az arány „átlagos" lemorzsolódásnak számít, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanfolyamra jelentkezők fele különféle egészségügyi és pszichés okok miatt „kirostálódik".

A mostani kurzusra Budapestről, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredtől, Szolnokról, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljtól, Debrecenből, a 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóaljtól, valamint a „házigazda" szentesiektől érkeztek olyan katonák, akik nem túl régen kerültek búvár beosztásba. „Ilyen feladatkört azonban csak akkor lehet betölteni, hogy ha sikeresen elvégzik a búvár alaptanfolyamot, azaz harmadosztályú búvárok lesznek" – mondja a főtörzsőrmester, aki az állomány körében „szigorú, ámde igazságos" kiképző hírében áll. A hallgatók is jól tudják: az ő szeme előtt csak az a cél lebeg, hogy mindenki hibátlanul teljesítse az előírt feladatokat, így újabb kiképzett búvárok szolgálhassanak a Magyar Honvédség alakulatainál…

„Az alaptanfolyam azt jelenti, hogy kezdő, bár a civileknél jóval nagyobb tudással rendelkező búvárokat képezünk ki. Ők megtanulják a védett- és a folyóvizekben használható alaptechnikákat, ön- és társmentési fogásokat. Azaz a tanfolyamot követően minden sikeres vizsgázót bátran be lehet küldeni akármilyen nyílt vízbe Magyarországon. Természetesen csak néhány szigorú feltétellel. Például nem merülhet 18 méternél mélyebbre, és a merülőtársa is első osztályú búvár kell, hogy legyen" – árulja el Márton Róbert.

Eközben a medencében már javában melegítenek a búvárok. A szentesi laktanyában található tanmedencében, majd a nyékládházi bányatavaknál végrehajtott védett vízi, és a csongrádi Tisza-parton teljesített folyóvizes merülés után szinte már csak levezetés a strandra tervezett vizsgafeladat, azaz az ön- és társmentés. A leendő harmadosztályú búvároknak azt is be kell mutatniuk, hogy mi a teendőjük abban az esetben, ha víz kerül a maszkjukba, illetve miként segítik azt a társukat, akinek szájából – valamilyen ok miatt – kiesik a légzőautomata. Mindezek csak a partról tűnnek egyszerű feladatnak…

„Eddig csak pozitív élményeim vannak, egy teljesen új világ tárult fel előttem. Saját magam leküzdése volt a legnehezebb az elmúlt öt hét alatt" – meséli két feladat között Gazsi Tamás szakaszvezető, akinek régi vágya teljesült azzal, hogy katonabúvárként szolgálhat a szentesi műszaki ezrednél. „Az úszástechnikám nagyon sokat fejlődött, és katonai-szakmai tudásomat is sikerült növelnem. Megtanultam még jobban csapatban dolgozni, mint korábban. A csapatmunka a búvároknál nagyon fontos, hiszen vigyáznunk kell egymásra a víz alatt" – összegzi a tanfolyam tapasztalatait a fiatal tisztes, ám Márton főtörzsőrmester utasítására folytatnia kell a vizsgafeladatot. Ezúttal azt mutatja be, hogy miként kell egy balesetben megsérült társát a víz felszínén tartania és a partra vinnie.

A mostani tanfolyamon nemcsak újoncok, hanem már több éves rutinnal és több száz, illetve ezer merülési órával rendelkező búvárok is részt vettek, ők az oktatói minősítés megszerzéséért „szálltak harcba". A szentesi alakulattól Debreczeni László főtörzsőrmester, a tűzszerészektől Török László zászlós, a szolnokiaktól pedig Smirer Tamás törzsőrmester néhány speciális felszerelés használatát is elsajátította az elmúlt hetekben.

Az egyik a LAR-VII. típusú, zárt rendszerű újralégző-készülék, amelynek használata során nem jönnek fel légbuborékok a vízből, így rejtett búvárkodást tesz lehetővé, és emiatt előszeretettel használják a búvárfelderítők – mutatja Debreczeni főtörzs, akitől megtudjuk azt is, hogy a felszerelést csak hat méteres mélységig lehet használni, mivel tiszta oxigénnel működik. E mélység alatt pedig oxigénmérgezést kaphat a búvár…

A másik berendezés pedig egy Kirby-Morgan típusú félnehéz-nehéz búvárfelszerelés, amelyet elsősorban víz alatti munkák során alkalmaznak – árulja el Udvardi Tibor őrmester, az ezred búvárkiképző altisztje, aki éppen egy katonának segít magára ölteni a leginkább űrhajós szkafanderre emlékeztető búvársisakot és –csizmát. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a különféle színű műanyag tömlők, kapcsok, csatlakozók kavalkádjában, az őrmesternek azonban láthatóan nem okoz ez gondot. Sőt még arra is van ideje, hogy elmagyarázza: a vezérlő egységgel egyszerre két búvár merülését lehet irányítani, akik akár egymással – illetve természetesen a felszínen maradt merülés vezetővel – is tudnak kommunikálni. E felszerelés használatával akár 450 méteres mélységig is merülhetne a búvár, de a Magyar Honvédség katonabúvárai legfeljebb 24-25 méteres mélységig szokták használni – tudjuk meg.

„Egészen más, mint a könnyűbúvár felszerelés. Találkoztam már olyan búvárral, aki nem is merte felvenni a sisakot, mert előjött a klausztrofóbiája. Amint felkerül a sisak a fejünkre, egy teljesen más világ nyílik meg számunkra" – mondja Udvardi Tibor, aki szerint ez a felszerelés a parton „borzalmasan kényelmetlen". De amint bejutnak a vízbe azonnal komfortossá válik és nagyon könnyű benne bármilyen víz alatti munkabúvár feladatot elvégezni.

Szemlélődnénk még tovább, Márton Róbert főtörzsőrmester azonban véget vet a kiképzésnek. Bár nem mondja, látszik rajta: elégedett a vizsga előtt álló katonabúvárok elmúlt órákban nyújtott teljesítményével. Persze, a neheze, a tanfolyamot záró vizsga még hátravan…

Fotó: Dévényi Veronika