Akaratuk ellenére váltak hőssé

1956-ra emlékezve rendezett koszorúzási ünnepséget a Honvédelmi Minisztérium, a XXIII. kerületi Polgármesteri Hivatal és a Történelmi Igazságtételi Bizottság a Juta-dombon felállított 1956-os hősi emlékműnél.

Mint emlékbeszédében Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese elmondta, az utóbbi években számos történelemtankönyv említi Juta-dombot a magyar hadtörténelem ikonikus helyszínei között, Muhi, Nándorfehérvár, Eger, Pákozd és a Don-kanyar mellett. „Az összecsapás hozzáforrasztotta nevét az 1956-os forradalom és szabadságharc évszámához", fogalmazott a tábornok.

Orosz Zoltán rámutatott: Juta-domb neve a hon védelmére szólító parancs és az esküjüket teremtő hős honvédek szimbóluma – olyan hősöké, akik nem akartak hőssé válni, mégis azzá váltak. Emlékeztetett: az itt aratott győzelmet a szovjetek  keleties bosszúja követte, amelynek jegyében az összecsapásban odaveszett tizenegy szovjet katonáért cserébe tizenegy halálos ítélet született a Juta-dombon harcolt magyar honvédek ellen. Közülük nyolcat ki is végeztek.

Orosz tábornok elmondta: a kivégzett és meghurcolt katonák egyetlen bűne annyi volt, hogy a kialakult összecsapásban győztesként maradtak a csatatéren. Tetteikkel bebizonyították, hogy a magyar hadsereget nem lehet népe ellen fordítani, és ellenáll a szovjet inváziónak. Emiatt a szovjetek és magyar kiszolgálóik szemében árulók voltak, mert nem fordították fegyvereiket a magyar nemzet ellen, és gyilkosok, ugyanis a Magyarországra törő agresszor hadsereg katonáit a Juta-dombnál szabályos harcban legyőző katonákat nem tekintették honvédeknek.

A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese beszédében rámutatott: a korabeli katonák nem voltak könnyű helyzetben a forradalom és szabadságharc napjaiban. Tisztában voltak a forradalom követeléseivel és lényegével, de nem tudták, hogy a felülről kapott parancsok kiadásának helyszínén és a Honvédelmi Minisztériumban vajon melyik irányzat érvényesül. Azt azonban minden csapatparancsnok világosan látta, hogy az alakulatokat egyben kell tartani, hiszen a hadsereg elsődleges rendeltetése a külső ellenség beavatkozásának megakadályozása volt. A feladat Maléter Pál honvédelmi miniszteri kinevezése után is ugyanez maradt, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az országra törő ellenséggel szemben csak esküjükhöz, hazájukhoz hű katonákat lehet bevetni. Nem ezeken a katonákon és a Juta-domb hősein múlott, hogy a honvédség alakulatai nem tudtak bekapcsolódni a harcokba, s az sem, hogy a létszámban és technikailag egyaránt túlerőben lévő szovjet megszállók végül legyőzték a magyar honvédeket.

„Ez az emlékmű és a mögötte található légvédelmi ágyú legújabb korunk magyar katonai győzelmének helye, amely nem biztosította, mert nem biztosíthatta a szabadságharc győzelmét, de lelkesítő példát adott a következő katonagenerációknak", fogalmazott Orosz Zoltán, majd kiemelte a hősök emléke ápolásának fontosságát, hiszen a katonák a közösségért, a nemzetért áldozták életüket – mint ahogyan, ha szükséges, teszik ezt a honvédek ma is bármikor, a világ bármely pontján.

Fotók: Galovtsik Gábor

További képekért kattintson galériánkra!