Aki nem lép egyszerre…

„Ez a mostani az újoncok második alaki foglalkozása a bevonulás óta. Azaz kisebb-nagyobb hibák még előfordulhatnak. De nekünk, kiképzőknek az a célunk, hogy a legapróbb hibákat is kiszűrjük, felhívjuk a katonák figyelmét arra, hogy mi az, amiben hibáztak, és bemutassuk a helyes végrehajtást" – mondja Jónás Zoltán főtörzsőrmester, a Mecséri János Kiképző Osztály 1. századának szakaszparancsnoka, a mai kiképzési foglalkozás vezetője.

Alig egy héttel ezelőtt, április 8-án 129 újonc kezdte meg 14 hetes alapkiképzését a kiképzőosztály 1. századánál. Ketten a pilótakiképző-programból érkeztek, így ők már hadnagyi rendfokozatot viselnek, a többiek azonban mindannyian rendfokozat nélküli közkatonák. Az első hét alapvető elméleti foglalkozásai és mindennapos testnevelési kiképzései után kezdték meg az alakiasság elsajátítását. Ez ugyanis minden katona számára az egyik legfontosabb követelmény.

Persze, mint minden „újdonságot", az alakzatban való mozgást, az álló helyzetben történő mozdulatokat, a tiszteletadás különböző formáit, a sapka szabályos fel- és levételét, a fegyveres alaki fogásokat, valamint a díszmenetet is csak sok-sok gyakorlással lehet kellőképpen elsajátítani. A kiképzők szerint azonban a május 9-én megrendezendő, ünnepélyes és nyilvános katonai eskütételre „minden tökéletes és szabályos lesz".

„Az újoncok számára legnehezebb a lépéstartás, illetve a menetelés. Ezeket csak sok gyakorlással lehet nekik megtanítani. A legkönnyebben viszont a fordulatok mennek" – árulja el Jónás főtörzs, miközben rajparancsnokai éppen azt magyarázzák az újoncoknak, hogy mire kell különösen odafigyelni a szakasz megállásakor, hogy „ne nyúljon meg az alakzat".

„Minden fejben dől el! Ha valaki meg akarja, az meg is tudja csinálni!" – mondja Kállai Nikoletta őrmester, kiképző, megkísérelve lelket önteni a sokadik „Visszakozz!"-tól kissé elkedvtelenedett újoncokba. A fiatal altiszt jól ismeri, milyen érzés sokadszorra is végrehajtani egy-egy parancsot. Alig három esztendővel ezelőtt az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola hallgatójaként ő maga is számtalanszor végigmasírozott az alakulótéren, miközben kiképzőik árgus szemekkel figyelték a legapróbb hibáikat is.

„Fejben dől el minden!" – vallja Szakács Anita közkatona is, aki számára az alakizás nem túl nehéz, hiszen katonacsaládban nőtt fel, így jól ismeri, hogy mit is jelent a tiszteletadás vagy éppen a „Jobbra át!", esetleg a „Díszmenet!"  parancsok. Sőt úgy érzi, szabályosan meg is tudja ezeket a feladatokat csinálni…

„Ugyanazt az alapkiképzést kell teljesítenünk, mint a közkatonáknak" – teszi hozzá Nagy Tamás hadnagy, aki a tizennégy hét után az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisra kerül, hogy a vegyes repülőkiképző-századnál megkezdhesse a pilótaképzést. A fiatal tiszt elárulja: nem gondolta volna, hogy az alaki kiképzés ilyen nehéz, de természetesen mindent elkövet annak érdekében, hogy szabályosan hajtsa végre a különféle fogásokat.

„Sapkát fel!" – szól az újabb parancs az oktatási négyszögbe felsorakozott katonáknak, s az újoncok megpróbálják szabályszerűen teljesíteni azt. E látszólag egyszerű mozdulat rögtön bonyolult lesz, mihelyst kiderül, hogy három ütemben kell szabályosan végrehajtani. Szerencsére a kiképzők türelme végtelen, ha szükséges, akár több tucatszor is megmutatják, miként kell az alaki szabályzatnak megfelelően végrehajtani egy-egy utasítást.

„Érdekesek ezek a mozdulatok, ilyeneket eddig nem nagyon láttam a civil életben, maximum a tévében" – meséli Tóth Gábor közkatona, aki nem tagadja: a korábban gondolttal ellentétben jóval többet kell gyakorolnia azért, hogy egy-egy alaki parancsot szabályosan tudjon végrehajtani.

„Az alaki csak az első komolyabb kihívás az újoncok számára" – összegzi a látottakat Maczó Tibor zászlós, a kiképzőosztály 1. századának vezénylőzászlósa. Az elkövetkező hetekben még − egyebek mellett − tereptan és lövészet is vár a katonákra. Aztán a kiképzésük egy nagyszabású záróvizsgát követően, június 12-én fejeződik be.

Hamar véget ér a kétórás kiképzés, Jónás főtörzs újra sorakozót vezényel, és a szakasz alakzatban, szabályosan menetelve elindul a kiképzőosztály épülete, a következő foglalkozás helyszíne felé. „Egy-egy-egy-kettő-egy" – hallatszik egyre távolabbról, s az embernek akaratlanul is az évtizedekkel ezelőtt tanult gyerekdal jut eszébe: „Aki nem lép egyszerre…". Kiürül az alakulótér, így azt már senki nem tudja megmondani, hogy lesz-e rétes vacsorára…

Pedig ezek a lányok és fiúk megérdemelnék!

Fotó: Dévényi Veronika