Akik a legvégső áldozatot hozták a hazáért, a nemzetért

Az emléknap azért kötődik november 16-ához, mert 1848-ban e napon hozta meg a
hadirokkantakról szóló rendelkezését az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökeként
Kossuth Lajos. A HONSZ 2008 óta minden évben megrendezi központi ünnepségét, de
vidéken is számos helyen emlékeznek. Tavaly vándorzászlót is kaptak, amelyet dr. Szarka
Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke nyújtott át számukra.

Az idei, november 15-én megtartott központi rendezvénynek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem adott otthont, a díszteremben
megrendezett emlékezésen részt vett dr. Szarka Gábor kabinetfőnök, prof. dr. Padányi József
mérnök ezredes, a ZMNE megbízott rektora, valamint dr. Szakály Sándor történész, dr.
Nesztor Tamás, a Hadigondozottak Közalapítványának elnöke és Farkas Terézia, a Magyar
Államkincstár főosztályvezetője.

Megnyitójában Ipacs József nyugállományú alezredes, a szövetség elnöke köszönetet mondott
a HONSZ mint kiemelt közhasznú szervezet tevékenységért, a Honvédelmi Minisztérium
támogatásáért, majd elmondta, hogy kegyelettel és tisztelettel emlékeznek meg a háborúban
megrokkant, illetve az azt  követően elhunyt bajtársakra, s emlékeztetett: feladataik vannak a második világháborúban, sőt 1956-ban megrokkantakkal s azok családtagjaival kapcsolatban is.

Ezután Szarka Gábor ünnepi köszöntőt mondott, amelyben először is idézte Kölcsey
Parainesisét: „Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van…",
majd hangsúlyozta: „ma tisztelgünk azok előtt, akik meghozták a végső áldozatot, amelyet
a haza megkívánt tőlük, megköszönjük azok áldozatát, akik testi épségüket hagyták ott,
ahol fegyverrel a kézben kellett harcolni a hazáért. Ma kifejezzük a nemzet együttérzését
és köszönetét azoknak, akiknek élete párja vagy szülei szolgálatteljesítés közben vesztették
életüket. S emlékezünk azok áldozatára is, akik hadifogolyként a háború poklának
emberséget, kitartást, bátorságot és bajtársiasságot egyaránt próbára tevő bugyrát járták meg."

Amin ők keresztülmentek – húzta alá a kabinetfőnök –, az az áldozatnak és a hősiességnek
olyan foka, ami előtt csak nagy tisztelettel elnémulhatunk. Szarka Gábor megerősítette: ha nem is arattak
– katonai – diadalt, megtették a legtöbbet: teljesítették kötelességüket, s hozzásegítették a
nemzetet, hogy túlélhesse a nehéz időket.

A honvédelmi tárca kabinetfőnöke kiemelte: „emlékezzünk és emlékeztessünk – erre a
legvégső kötelességre, amellyel a hazának és a nemzetnek tartozunk". Ezt követően Márai
Sándort idézte, miszerint „Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen
semmiféle értelme számodra hazád nélkül… semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami
legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs."

Beszéde végén Szarka Gábor köszöntötte a 100 éves Palotás Mihályt, aki „még Ferenc József
apostoli magyar király alattvalójaként született, s a Gondviselés által számára kiszabott
száz esztendő alatt mindvégig derekasan helytállt. Ne feledjük, csak addig fog fönnállni
Magyarország, amíg lesznek, akik a végsőkig teljesítik kötelességüket" – mondta.

Ezt követően Szakály Sándor történész emlékezett az elesettekre, a megrokkantakra s az árván itthon
maradottakra – az ő szemszögükből világította meg az 1914–18-as Nagy Háború, valamint
a második világháború történéseit, szörnyű következményeit.

Mint elmondta: az utóbbi után az emlékezés
és a gondoskodás elmaradt, holott ők nem tehettek a háborúról, viszont teljesítették a haza
iránti kötelességüket abban az időszakban, amikor egy húszéves következetes magyar politika
eredményeként a Trianonban elcsatolt területek visszaszerzését, megtartását mindenki
jogosnak vélte. Azaz nem idegen földért hoztak áldozatot. Ezért mégsem kaptak semmit, ám a
háborúba bekapcsolódó szomszéd államok katonáit kárpótolták, elismerték.

A történészprofesszor fölvetette: vajon ki s hogyan törli le ezen áldozatok könnyeit, majd
kiemelte: talán eljön az az idő, amikor képesek lesznek mindkét oldalon tárgyilagosan és
kegyelettel emlékezni és emlékeztetni.

Szakály Sándor leszögezte: tisztelet, megbecsülés jár azoknak, akik az első vonalakban harcoltak vagy hadifogságba
estek.

A rendezvény végén Bagyal József kazincbarcikai hadirokkant mondta
el saját versét, azután hagyományosan a legidősebb tagjait köszöntötte a HONSZ. Így a
100 esztendős Palotás Mihályt, a 94 éves Dávid Lászlót és a 92. életévében járó dr. Mohos
Andort, a szervezet máig aktív jogászát.

A tisztelet jeleként elismerésben részesítették
Szarka Gábort is. A megemlékezés a Honvéd Együttes műsorával zárult.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária

További képekért kattintson galériánkra!