Amikor a katonáink előtt tisztelgünk, a saját történelmünk előtt tisztelgünk

„Az utóbbi évtizedekben úgy tűnik a magyar nép elvesztette hitét saját történelmében. Hajlamosak vagyunk elfelejteni szépségét, nagyságát, a vesztes és a győztes csaták sorát. Amikor a katonáink előtt tisztelgünk, akkor a saját történelmünk előtt tisztelgünk, és ez szent kötelességünk!" – mondta a főosztályvezető, hozzátéve: a katonák azt várják, hogy emlékezzenek tetteikre, hiszen akkor hősi haláluk nem volt hiábavaló.

„Meghatottan állok itt, mert úgy vélem, hogy soha ennyi magyar látogató nem volt ebben a temetőben. Ezzel a látogatással nemcsak a saját elődeikre emlékeznek, hanem az egész magyar történelmet tovább éltetik" – hangsúlyozta Töll László ezredes.

Boris Balant, a Szlovén Köztársaság védelmi minisztériumának titkára megemlékezésében úgy fogalmazott, hogy Stanjel a békesség és az emlékezés földje. „Tisztában vagyunk vele, hogy az Isonzó karszt – ahol az önök elődei közül nagyon sokan nyugszanak – milyen sokat jelent minden jelenlévőnek. Száz évvel azután, hogy az egész Isonzó völgye véres fronttá változott, mély fájdalommal tudatosodik bennünk, hogy micsoda pótolhatatlan veszteség ért ezzel minket" – mondta, hozzáfűzve: meggyőződése, mindenkinek az az érdeke. hogy soha többé ne alakulhassanak ki olyan konfliktusok, „amelyek száz évvel ezelőtt oly sok bajt és fájdalmat okoztak Európának."

Boris Balant kiemelte: nagy öröm számukra, hogy a Magyarország és Szlovénia közötti védelmi és katonai együttműködés szoros és igen sikeres. A szlovén és a magyar katonák közös gyakorlatokon vesznek részt a többnemzeti szárazföldi egységekben, például az MLF-ben, harmadik partnerünkkel, az olasz hadsereg katonáival együtt. „A nemzetközi műveletekben és a békefenntartó missziókban is együttműködünk. Azért is hálásak vagyunk, hogy a magyarok is részt vesznek a szlovén légtér ellenőrzésében" – mondta. Hozzátette: azért gyűltünk ma itt össze, hogy visszaemlékezzünk Európa történelmének egyik sötét szakaszára és azokra a megpróbáltatásokra, amelyeket őseink éltek át ezek a tájon.

Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ljubljanai nagykövete köszöntőjében hangsúlyozta: Stanjel Szlovénia legszebb tája, „nekünk, magyaroknak ez a táj azonban nemcsak kirándulóhely, hanem elsősorban az emlékezés helye, a megkésett emlékezéssé. Dédapáink egy évszázaddal ezelőtt véres áldozatot hoztak hazánkért. Az Isonzó-front száz évvel ezelőtt nyílt meg, később az Isonzó és a Doberdó fogalommá vált a magyar nyelvben."

A nagykövetasszony hozzátette: az áldozat, amit a magyar katonák „itt, ezen a mészárszéken" hoztak, megköveteli a figyelmet. A háború, amely megnyomorította kora férfitársadalmának javát, kiköveteli a megemlékezést. Éppen ezért öröm arról beszélni, hogy egyre több magyar kezdi el kutatni a Nagy Háborúban harcolt felmenői történetét.

Az első világháború hősi halottainak emlékére rendezett ünnepség koszorúzással folytatódott, majd az Isonzó Expresszel utazó két tábori lelkész – Nánai László őrnagy protestáns, illetve Horváth Kornél hadnagy, római katolikus tábori lelkész – kegyeleti imát mondott a hősök lelki üdvéért. A megemlékezés végén az Isonzó Expressz utasai közösen énekelték el a Szózatot.

A különvonat ezt követően megkezdte több órás útját Budapestre. A hazafelé tartó úton a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány munkatársai, illetve a Magyar Tartalékosok Szövetsége (Matasz) hagyományőrző tagozatának tagjai előadásokat és bemutatókat tartottak az érdeklődőknek, a Sebő Együttes pedig zenével és közös énekléssel szórakoztatta az utasokat. Az Isonzó Expressz csütörtökön, a késő esti órákban érkezett meg a Keleti pályaudvarra.