Az emlékezés híd a múlt és a jelen között

A vendégeket először Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke köszöntötte. „Azokra az orvosokra, azokra az egészségügyben dolgozókra emlékezünk, akik a bajban önfeláldozóan, életük kockáztatásával is mentették az embereket" – mondta.

Németh Szilárd, az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnöke köszönetet mondott minden honvéd-egészségügyi dolgozónak, aki egykor csatatereken harcolt, illetve napjainkban a frontokon, missziókban, kórházakban és a határokon, elsősorban a tranzitzónákban teljesít szolgálatot. Hozzátette: utóbbiaknak köszönhető, hogy a határokon „az egészségügyi határzár" is biztosított. Úgy fogalmazott: különleges feladat, szerepkör a katonaság kötelékében szolgálatot teljesítő egészségügyi dolgozóké, ők két teljes embert kívánó hivatást töltenek be. Kitért arra, hogy az emlékművet 1942-ben avatták fel, s akkor még az első világháború orvos hősi halottainak emlékére készült. Azóta a második világháborúban, az ’56-os forradalom idején, és valamennyi harcban, szolgálatteljesítés közben elesett honvéd-egészségügyi dolgozónak állít emléket, s az „önfeláldozás és a kötelezettség teljesítésének szimbóluma lett".

Kun Szabó István vezérőrnagy, az MH Egészségügyi Központ parancsnoka emlékbeszédében elmondta: az emlékezés hidat képez a múlt és a jelen között. „Emlékezni jöttünk, hogy fejet hajtsunk azok előtt az egykori bajtársaink előtt, akik katonaként, orvosként, ápolóként, sebesültszállítóként életüket áldozták a múltban" – hangsúlyozta a vezérőrnagy. Hozzátette: kevés embert próbálóbb kihívás lehet az életben annál, mint amikor egy másik ember élete van a kezünkben. Kifejtette: a harctereken mindig is két háború dúl: a szemben álló felek egymással harcolnak a területért, az igazságért, a nemzetért, miközben az egészségügyi szakemberek állandó harca folyik az emberi életért, a megmaradásért és a jövőért. „A hadtörténelem véráztatta színpadain több ezer orvos, ápoló és egészségügyi szakember veszítette életét, vagy szerzett az egész további sorsára kiható sebesülést. Sokan közülük, miközben mások életét igyekeztek megmenteni, maguk is a harcok vagy az azokat kísérő betegségek áldozataivá váltak" – fogalmazott a vezérőrnagy.

„Ma fejet hajtunk azok előtt, akik életveszélyes helyzetekben, saját épségüket kockáztatva igyekeztek a sebesülteket ellátni: nem törődve a kimerültséggel, a puskagolyók süvítésével és a tankok zúgásával" – fogalmazott beszédében Sára Botond, Józsefváros alpolgármestere.

A beszédeket követően a megemlékezők katonai tiszteletadás mellett helyezték el koszorúikat és mécseseiket az emlékműnél. A Magyar Honvédség koszorúját Kun Szabó István vezérőrnagy, dr. Muzsay Ildikó orvos ezredes, az Egészségügyi Szervezési Intézet igazgatója, valamint dr. Kopcsó István orvos dandártábornok, a Magyar Honvédség egészségügyi főnöke helyezte el.

Fotó: a szerző felvételei