Bercsényi „örökösök” a Nemzeti Vágtán

Technikai és fegyverzeti bemutatóiknak (óránként) több száz
érdeklődője volt. Nyugdíjas korú látogatók magyarázták negyvenes
fiaiknak az AK gépkarabély „mibenlétét", majd együtt ámultak
el az asztal másik oldalán felfedezett, az AK éjjellátó készülékkel,
gránátvetővel, s más egyéb kiegészítővel ellátott, magyar fejlesztésű
változata láttán.

Gyermekeik, unokáik természetesen mindent kipróbáltak:
géppuskairányzás sisakban, vagy anélkül; ejtőernyő-felvétel, és egy
közös fotó a „kommandósokkal".

„Nem gondoltam, hogy ekkora
lesz az érdeklődés" – mondja Sándor Tamás ezredes, az alakulat
parancsnoka, amikor végre el tudom szakítani pár percre az őt
ostromló érdeklőktől. „Csak az a furcsa – gondolkodik el
-, hogy a bemutatónknál megálló emberek mennyire keveset tudnak a
Magyar Honvédségről."

S valóban – tapasztalom magam is –, amíg a hazai érdeklődők nagy
része egyszerűen rácsodálkozik, hogy „nekünk ilyenünk is van?",
addig a külföldi vendégek mindent természetesnek vesznek.

Egy
horvát házaspár áll meg, a férj türelmesen magyarázza feleségének az AK és az az amerikai M–4-es közötti különbséget. Aztán
érkezik két török turista, akik csak annyit kérdeznek a magyar
parancsnoktól, hogy kipróbálták-e már magukat hadműveleti területen
is?

„Többek között Irakban, Afganisztánban" – jön a lakonikus válasz Sándor
ezredestől, mire a török vendégek elismerően bólintanak, s egész
más szemmel kezdik méregetni a magyar katonákat.

Csakúgy, mint az
amerikai Texas államából érkezett két jó barát – akiken látszik, hogy
katona-, sőt hadviseltek –, akik, amikor megtudják, hogy a „Bercsényi"
már évek óta „ott van" Afganisztánban, csak annyit mondanak:
köszönjük!

Fotó: A szerző felvételei

További képekért kattintson galériánkra!