Együtt szolgáltak, együtt ünnepeltek

Elődeik emléke előtt tisztelegve emlékeztek meg az egykori 145. Önálló Harckocsi Dandár jogelődje megalakulásának 60. évfordulójáról az 1989. október 31-i hatállyal, az enyhülési folyamat keretében felszámolt alakulat volt katonái, családtagjaik és barátaik. A mintegy négyszáz fős bajtársi közösség tagjait a jubileumi találkozó főszervezője, Debreczeni Sándor nyugállományú alezredes köszöntötte, majd Durgó Tamás őrnagy, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Bács-Kiskun megyei irodavezetője felolvasta a honvédelmi miniszter résztvevőkhöz írt levelét. „A mai nap alkalmat ad arra, hogy megemlékezzenek a dicső tettekről, azokról a személyekről és eseményekről, amelyek hozzájárultak az ezred, majd dandár, a fegyvernem jó hírnevének erősítéséhez, és méltó példaképet állítottak a jövő harckocsizó nemzedékének. Mindannyian tudjuk, hogy a szabadszállási harckocsi kötelékek milyen jelentős szerepet töltöttek be a harckocsizó kultúra fejlesztésében" – hangsúlyozta levelében dr. Benkő Tibor, majd a honvédség várható fejlesztéseire is kitért: „A Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program, amely egy professzionális, technikai eszközeiben megújuló, valós tartalékkal rendelkező, hagyományait tisztelő, hazájukat szerető katonákból álló, ütőképes haderő felépítését célozza, ahol a katonákat megbecsülik, és nem hozzák őket olyan helyzetbe, mint önöket 29 évvel ezelőtt. A honvédelmi és haderőfejlesztési program nyomán a változás elindult. Arra törekszünk, hogy a Magyar Honvédség 2026-ra a térség egyik meghatározó haderejévé váljon. A változásoknak elsősorban az állomány, összességében pedig az egész ország lesz a nyertese."

Ezt követően Szabadszállás polgármestere köszöntötte a rendhagyó „állománygyűlés" résztvevőit. Beszédében kiemelten szólt azokról a gazdasági és kulturális veszteségekről, amelyeket a harckocsi dandár felszámolása, majd pedig pár év múlva a laktanya bezárása okozott. „A Magyar Honvédség elhagyta a várost, mellyel több, mint ötven évig szimbiózisban élt. Együtt sírtak, együtt nevettek évtizedeken keresztül, egymást segítve, tisztelve. Összetartoztak, mint a testvérek, és el sem tudták képzelni a létüket egymás nélkül. Szabadszállás nevét az ország szinte minden részében ismerték, és sokan a mai napig emlegetik az itt eltöltött időt, kiképzőiket, bajtársaikat. Életre szóló barátságok köttettek, és számos anekdota forog még most is közszájon annak ellenére, hogy az elmúlt években újabbak már nem keletkezhettek. A Magyar Honvédség lemondott szabadszállási laktanyáiról, iskolájáról, infrastruktúráiról, és a városról. Szabadszállás megszűnt katonaváros lenni! Elvesztette a testvérét, és ebből a sokkos állapotból sokáig nem is tudott magához térni. A megszűnt munkahelyek, az elköltöző családok, csökkenő bevételek nagymértékben korlátozták az itt maradottak lehetőségeit. Szabadszállás gazdasága ennek ellenére képes volt a fejlődésre, de mindig is büszkék leszünk arra, hogy hosszú évtizedekig katonaváros lehettünk" – mondta dr. Báldy Zoltán, majd tisztelete jeléül emlékszalagot kötött az alakulat egykori csapatzászlajára.

A 60. évforduló megünneplését tavaly, a városi napok keretében megszervezett honvéd találkozó alkalmával kezdeményezte dr. Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes. A dandár utolsó parancsnoka visszaemlékezésében kiemelte: „Mindig jóleső érzéssel tölt el a harckocsizó múlt. Mindmáig láthatatlan szálak fűznek, kötnek össze bennünket, harckocsizó tábornokokat – kevés van belőlük – tiszteket, tiszthelyetteseket, katonákat és a velünk dolgozó polgáriakat. Megbecsülve egykori sorkatonáink szolgálatát tisztelettel gondolok rájuk. Az embert próbáló kiképzés mellett ők biztosították a zökkenőmentes laktanyai életet, az alakulat fenntartását. A sorkatonáink voltak az alakulat építői, fenntartói. Nagy terhet cipeltek. Szolgáltak a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján, a hónap minden hetében, egészen a leszerelésükig. Sokat jelentett nekem ez a harckocsizó csapat. Nagy katonacsaládot, összetartó közösséget. Hitet és hazaszeretetet, a haza szolgálatát. Emberek sokaságát és sokféleségét, melyek egy alkotó közösségbe forrtak egybe. Csapatot, erős és töretlen csapatszellemet, nekem, nekünk ezt jelentette és ezt jelenti ma is Szabadszállás. A szakma és fegyvernem iránti elkötelezettségünk a felszámolás után is töretlen maradt. Méltó tagjai voltunk és maradtunk a mi közösségünknek, megtartottuk becsületünket. Erős kötés ez – egy életre szól. Aki harckocsizó volt, az is marad. Aki Szabadszálláson szolgált, sosem felejti el ezt a várost. Büszke vagyok arra, hogy a 145.harckocsi ezrednél, majd dandárnál szolgálhattam és vezethettem ezt a nagyszerű csapatot" – mondta az alakulata felszámolásakor alezredesi rendfokozatot viselő Végh tábornok, egykori vezérkari főnök.

Szabadszálláson töltött éveik kellemes és kevésbé kellemes élményeit Szabó György nyugállományú alezredes, a dandár volt törzsfőnöke és dr. Egei Ferenc, az Arco-Safe Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója, egykor az alakulatnál szolgált sorkatona is felelevenítették. Majd elismerések átadása következett.

Magyarország honvédelmi minisztere az egykori, Szabadszállás helyőrségben települt MN 7038 alakulat megalakításának 60., felszámolásának 29. évfordulójára rendezett ünnepi találkozó alkalmából, a honvédelem ügye érdekében huzamos időn át végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül a Honvédelemért kitüntető cím I. fokozatát adományozta dr. Báldy Zoltán Tamás polgármesternek, II. fokozatával Debreczeni Sándor nyugállományú alezredest és özv. Annusné dr. Kovács Valériát, a kitüntető cím III. fokozatát Bilki Éva nyugállományú zászlósnak és Szűcs Attilának adományozta. Dr. Bak Istvánné munkáját pedig emléktárggyal köszönte meg. A Honvéd Vezérkar főnök Kovács Béla nyugállományú századosnak, Veres Gyula nyugállományú törzszászlósnak és Tóth Józsefnének, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka Kis Mátyásnénak és Sallai Lászlónak adományozott emléktárgyat. Dr. Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes tíz egykori kollégájának adományozott emlékkönyvet: Győri Jánosnak, Mádi Sándornak, Csömör Lajosnak, Ányos Zsigmondnak, Bartal Mihálynak, Bécs Attilának, Cserháti Ákosnak, Erhardt Ferencnek, dr. Egei Ferencnek és Fazekas Istvánnak.

A tartalmában és összetételében is egyedülálló találkozón részt vett többek közt Huszár János altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes, Sándor Zsolt dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szárazföldi haderőnem főnöke, dr. Deák János nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari főnök, özv. Annusné dr. Kovács Valéria, az egykori parancsnok, Annus Antal altábornagy özvegye és családja, valamint az alakulat csapatzászlaját adományozó egykori Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese, Kocsa László is. A rendezvény „korelnökeként" Győri János nyugállományú alezredest mutatták be, aki szinte napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1958. szeptemberében helyeztek a dandár jogelődjének állományába. Hivatásos tisztként négy évig szolgált az MN 5260 állományában, 1980-ban vonult nyugállományba. November 19-én fogja betölteni a 93. életévét. Az „alapító" sorkatonák doyenje pedig Csömör Lajos volt, aki 1958. november 8-án vonult be kétéves katonai szolgálatra – márciusban ünnepelte a 80. születésnapját.

A laktanya egy részét jelenleg ipari parkként hasznosítja a város, az épületek többsége azonban az évek során sajnos lepusztult. Erről mindenki személyesen is meggyőződhetett, Végh tábornok „idegenvezetésével" ugyanis a találkozó hivatalos programjának zárásaként a résztvevők meglátogathatták az egykori szolgálati helyeiket, majd megtekintették a dandár felszámolásáról készült videofilmet.

A bajtársi találkozó rendezői egy T-55-ös harckocsi kiállításával is hozzájárultak az egykori „tankos" katonák és családtagjaik nosztalgiázásához, a rendezvény lebonyolítását Bács-Kiskun megye önkéntes területvédelmi tartalékos katonái is segítették.

* * *

A harckocsi dandár és előd szervezetei parancsnokai voltak:

Farkas László őrnagy (1951-1952) (16. Rohamlöveg Zászlóalj)
Kocsis Sándor főhadnagy (1952-1953) (16. Rohamlöveg Zászlóalj)
Szabó Imre alezredes (1953-1957) (16. Rohamlöveg Ezred, 16. Harckocsi Ezred)
Szabó Imre alezredes (1958-1959) (145. Harckocsi Ezred, alapító parancsnok)
Huszár Lajos alezredes (1959-1961)
Juhász József alezredes (1961-1967)
Pálóczi Béla alezredes (1967-1975)
Annus Antal alezredes (1975-1979)
Bakos Sándor alezredes (1979-1985) 
Végh Ferenc alezredes (1985-1989)

Fotó: a szerző felvételei