Debrecen

Az 1943-as doni áttörés áldozatainak emléke előtt rótta le tiszteletét a debreceni honvédtemető Panteonjában az MH 5. Bocskai István Lövészdandár.

A doni katasztrófa 77. évfordulójára szervezett koszorúzáson Komolay Szabolcs, az oktatási intézmények közötti kapcsolatokért felelős tanácsnok mondott megemlékező beszédet. Hangsúlyozta: nagy áldozatokat követelt az elmúlt évszázadokban az, hogy ez a nép meg tudjon maradni magyarnak itt, a Kárpát-medencében. Ezen áldozatok egyike az 1943. január 12-én a Don-kanyarban történt tragédia, ahol 200 ezer magyar katona erőn felül, embertelen körülmények között, -30 Celsius-fokos hidegben, hiányos felszereléssel próbálta megállítani a nála jóval erősebb és jobban felszerelt Vörös Hadsereget. „Azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk a magyar honvédekre, akik életüket adták és mindeközben megőrizték katonai becsületüket. Hajtsunk fejet áldozatuk előtt! Dicsőség a hőseinknek!" – mondta Komolay Szabolcs.

Sajtos Szilárd őrnagy, tábori református lelkész áldása után Szloszjár Balázs dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka mellett társ fegyveres és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait.

GALÉRIA

Szöveg: Madura János őrmester
Fotó: Szalka Miklós őrvezető

* * *

Szolnok

A hideg, csendes hóesés is megidézte a Don-kanyarban harcoló és az elesett magyar katonákat január 13-án a Tiszai Hajósok terén, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a helyőrségben települt alakulatok képviselői, valamint Szolnok város önkormányzata megemlékező rendezvényén.

A 2. magyar hadsereg emlékére rendezett koszorúzáson részt vettek a rendvédelmi szervezetek, az egyházak, a hagyományőrző és a civil szervezetek, valamint az oktatási intézmények képviselői is.

Csönge Attila, a Magyar Nemzeti Levéltár, Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltár igazgatója és egyben főlevéltárosa beszédében hangsúlyozta: „Ha komolyan gondoljuk a hazafiságot és valóban nemzetünk javát akarjuk, nem elég emlékeznünk az áldozatokra, hanem gyógyítanunk is kell a sebeket! Magunkban ugyanúgy, mint a családokban, kisebb-nagyobb közösségeinkben és különösen a Kárpát-medencében. Minden megosztottság ellenére, sőt éppen azért, saját áldozataink meggyászolásán túl próbáljuk megérteni és átérezni mások fájdalmait is, elfogadva történelmünk sokszínűségét."

Szöveg és fotó: Kabdebon Szabolcs hadnagy

* * *

Hódmezővásárhely

A Hősök terén található második világháborús emlékműnél emlékeztek a doni katasztrófa áldozataira január 12-én az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi katonái.

A szovjet Vörös Hadsereg 1943. januárjában indított átfogó támadását követően a 2. magyar hadsereg jelentős része odaveszett. A hősi áldozatok között 113 hódmezővásárhelyi soha nem tért haza.

Az egész magyar történelem során szinte példátlan katasztrófa az, ami 77 évvel ezelőtt ezen a napon, január 12-én kezdődött és mintegy 120 000 magyar katona halálával végződött, hangsúlyozta beszédében dr. Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere.

Ezt követően Bálint Mihály Gábor hadnagy, katolikus tábori lelkész mondott imát. „Fájó szívvel és elszoruló torokkal emlékezünk meg e napon nemzetünk tragikus vérveszteségéről, melyhez talán csak a mohácsi vész volt fogható!" – emelte ki a gondolatok közül a tábori lelkész.

A megemlékezés alkalmából koszorút helyezett el – többek között – Tóth István ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese is.

A doni ütközet évfordulóján megtartott városi megemlékezés az alakulat aktív részvételével zajlott és a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

GALÉRIA

Szöveg és fotó: Búz Csaba főhadnagy

* * *

Tata

Ünnepi megemlékezést rendeztek a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg elesett hőseinek emlékére a második világháborús hősi emlékműnél Tatán.

Január 10-én a helyi önkormányzat, a tatai Honvéd Bajtársi Klub, a tatai Református Gimnázium és a megye két katonai szervezete, az MH 25. Klapka György Lövészdandár, valamint az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság tatabányai irodájának képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a doni áttörés 77. évfordulója alkalmából.

Szöveg: Petrovics Renáta
Fotó: a szerző felvételei

* * *

Budapest

Az 1943. évi doni áttörés 77. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a Ludovika Főépülete előtti, második világháborús emlékműnél.

Hetvenhét éve, január 12-én indult meg a szovjet támadás a Don-kanyarban, melynek következtében a több, mint 200 ezer fős 2. magyar hadsereg százezernél is több katonája vesztette életét. „A 2. magyar hadsereg története az egyszerű szolgálatteljesítő katona története" – mondta emlékező beszédében Harangi-Tóth Zoltán őrnagy. Az NKE HHK egyetemi tanársegéde arra emlékeztetett: a Don folyó kétszáz kilométeres partszakaszát védő hadseregbe 30-40 éves tartalékosokat hívtak be, így a 2. magyar hadsereg joggal nevezhető „az apák és férjek" hadseregének. Mint elhangzott: 9 könnyű hadosztályt – magyar terminológiával élve – dandárt küldtünk ki, amelynek gyenge pontja a védelem volt. A szovjet erők hídfőket tudtak kialakítani és ez lett a tragédia végső oka, mert rendelkeztek egy olyan területtel, ahonnan a végső támadást megindíthatták 1943. január 12-én. A hadművelet során a 2. magyar hadsereget szétdarabolták a szovjet páncélosok által támogatott egységek, így a végtelen hómezőkön visszavonuló katonáknak társaikért, barátaikért kellett megküzdeniük az időjárás és az ellátás nehézségei közepette. „Ennek ellenére számos hőstett, számos szép katonai példa mutatja a magyar katonai erényt és a magyar katona bátorságát. Ez mikrotörténelem, egyéni harcosok, rajok, egymásért küzdő bajtársak története" – szögezte le Harangi-Tóth Zoltán.

A megemlékezésen a HM Tábori Rabbinátus és a tábori püspökségek képviselői mondtak emlékező imádságot. Koszorút helyezett el az emlékműnél Koltay András rektor és Pohl Árpád dandártábornok, a HHK dékánja, Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára, a Magyar Honvédség Parancsnokának képviseletében Kovács László dandártábornok, kibervédelmi haderőnemi szemlélő, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság nevében Apáti Zoltán dandártábornok, parancsnokhelyettes, Ferencváros önkormányzata nevében Reiner Roland alpolgármester. Ezt követően a HHK és a MH Ludovika Zászlóalj tisztjei és honvéd tisztjelöltjei elhelyezték az emlékezés mécseseit az emlékműnél, majd felkapcsolták a Ludovika Főépület díszkivilágítását a magyar zászló színeiben.

GALÉRIA

Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes