Emlékezés egy ’56-os sortűz áldozataira

Aznap reggel a mosonmagyaróvári szakmunkásképző és néhány általános iskola diákjai az akadémia elé vonultak és az előadásokra gyülekező diákokat csatlakozásra szólították fel. A tömeg az MDP székház elé vonult és eltávolították az épületről a vörös csillagot, majd a Mezőgépgyár és a MOFÉM gyár munkásai is csatlakoztak a tüntetőkhöz és a járásbíróság érintésével a tömeg a laktanyához vonult. Mivel a laktanyában 8 vagon mennyiségű lőszer és robbanóanyag volt, a határőrök azt a parancsot kapták a győri kerületparancsnokságtól, hogy akadályozzák meg a civilek behatolását, vagy robbantsák fel a lőszert. A laktanya vezetői az első megoldást választották. A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot és a Kossuth-nótát énekelve haladtak. Létszámukat 1000-2000 főre becsülték. Az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt állandó hátrálásra kényszerült. A hamarjában telepített géppuskafészektől kb. 25-30 méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés. Két vagy három sorozatot adtak le, közben a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak.

Az emlékezők csendes menettel vonultak az Ipartelepen található Gyásztérre, amely szimbolikus temetőként a sortűz áldozatainak állít emléket. Egy közös imádság után – amelyet Kiss Miklós esperes celebrált – a megemlékezés ünnepi koszorúzással ért véget.

Fotó: a szerző felvételei