Felújították Dunakeszin az első világháborús hadisírokat

A megjelenteket – köztük Dióssi Csaba polgármestert, Erdész Zoltán alpolgármestert, valamint Kazinczy Szilviát, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) munkatársát – Szabó Katalin, a Városi Programiroda vezetője köszöntötte. Elmondta: a sírok felújítását a Honvédelmi Minisztérium, valamint a HM HIM pályázatán elnyert 600 ezer forint támogatásból végezték el.

Csoma Attila, a József Attila Művelődési Központ igazgatója, önkormányzati képviselő, helytörténész felidézte az első világháború kitörésének okait. Hangsúlyozta: már a kortársak is Nagy Háborúként említették a hadi eseményeket. Dunakeszi és az akkor még különálló Alag alig több mint ötezer főt számláló lakosságából 549 férfit soroztak be a Monarchia hadseregébe, ami a felnőtt férfi lakosságnak majdnem a felét tette ki. Az első dunakeszi katona, Holovics István 1914. szeptember 9-én esett el a galíciai fronton. A város katonáinak döntő többségét Galíciába, kisebb részét a szerb frontra vezényelték. Később az olasz fronton is harcoltak itteni katonák.
A település lakosai akkoriban földművesek voltak, a visszaemlékezésekből tudni lehet, hogy a gyerekek, idősek és asszonyok mentek a földekre dolgozni. A Katolikus Kör gyűjtéseket rendezett, hogy a fronton harcoló katonákat meleg ruhával, élelmiszerrel tudják ellátni. A településen három hadikórház működött, a legnagyobb a mostani művelődési központ akkor épülőfélben lévő színháztermében fogadta a sebesülteket. A lakosság lovagiasan bánt a hadikórházakba érkezett külföldi, köztük olasz, orosz, angol és francia hadifoglyokkal. Amikor a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttei ellátogattak megvizsgálni a hadikórházak működösét, az egyikben nem találtak sebesülteket, mert az angolok éppen a lóversenypályán voltak, a franciák pedig tekéztek.

Csoma Attila kitért arra, hogy a háború végére a vesztes oldalra kerültünk s a Monarchia által mozgósított hétmillió katonából több mint egymillióan estek el, három és félmillióan sebesültek meg. A gyalázatos trianoni békediktátum hazánkat tragikus helyzetbe hozta, jelentős országrészeket szakítottak el – mondta, hangsúlyozva: emlékezni kell a hősökre, az elesettekre, hiszen az áldozatok 23 százaléka magyar katona volt.

Ezt követően szólt a hat hősi halott katonáról. A temetőben Barabás Géza, Busa Antal, Geier Andor, Gergely János, Kovács János és Niedermann Frigyes népfelkelők hamvai nyugszanak. Ennél jóval nagyobb veszteségei voltak a településnek. Az 1928-ban felállított hősi emlékművön 115 név szerepel. Az újabb kutatások szerint 163 hősi halottat tartanak nyilván a városban. Sajnos ennek a többszöröse kapott életre szóló sérülést a harcok során.

A halottak emlékét a második világháború végéig ápolta, őrizte a lakosság. Például a diákok feladata volt a sírok gondozása. A háború után az akkori politika mindezt tiltotta. Ám amióta ismét a Hősök Emléknapja május utolsó vasárnapja, a városi Helytörténeti Alapítvány, valamint a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Szakáll Lászlóné javaslatára minden évben megemlékeznek a világháború hőseiről.

A helytörténész végül kitért arra, a kutatásokat tovább folytatják, hogy újabb nyughelyeket lehessen azonosítani, hogy a közmegbecsülés jegyében védendővé nyilváníthassák. Megköszönte a Honvédelmi Minisztérium és a HM HIM által elindított pályázatot, amelyen Dunakeszi város Önkormányzata is nyerhetett. Ennek eredménye, hogy a felújított sírokkal tiszteleghet a település a hősök emléke előtt. Elmondta még, hogy a múlt évben a művelődési központban kiállítás keretében emlékeztek a Nagy Háborúra és a jövő évben az újabb kutatások eredményeivel kiegészítve ismét megnyitják a nagyközönség előtt a kiállítást.

A rendezvényen Bubrik Miklós görög katolikus parókus, Kozsuch Zsolt római katolikus plébános valamint Szőke Attila Szilárd református lelkipásztor megáldották, és megszentelték a sírokat, majd Dióssi Csaba polgármester helyezte el az emlékezés és a tisztelet koszorúit.

Fotó: a szerző felvételei