„Ha a gyalogságnak nincs tölténye, van szuronya! Előre!”

Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényén idén is változatos programokkal, csatabemutatóval, koncertekkel, élő történelemórával, előadásokkal, korabeli konyhabemutatókkal, felvonulásokkal, koszorúzásokkal, valamint katonai parádékkal várták az érdeklődőket. A délutáni összecsapásra ebben az évben is több százan voltak kíváncsiak.

A Tavaszi Emlékhadjárat bizonyos elemei néhol kidolgozottak és nagyszerűek, más településeken viszont kevésbé. Nyilván ahol csatabemutató is van, ott sokkal többen látogatják a rendezvényt, de ettől függetlenül évről évre egyre ünnepélyesebbek és népszerűbbek vagyunk, képesek vagyunk állandóan megújulni – mondta érdeklődésünkre Fülöp Tibor Zoltán, a programsorozat rendezvényigazgatója. Hozzátette: a rendezvénysorozat idén már hetven települést érint és huszonegy településen alakultak ehhez kapcsolódóan katonai hagyományőrző egységek, amelyek létszáma tovább növeli az Emlékhadjárat hírnevét.

Fülöp Tibor Zoltántól megtudtuk azt is, hogy idén a boldogival szinte egy időben Hatvanban is megemlékeztek a 167 évvel ezelőtti csatáról. A város vezetése ugyanis néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – a Tavaszi Emlékhadjárattól függetlenül – eleveníti fel az 1849-ben történt eseményeket. Ők azonban az ütközet évfordulójához legközelebb eső szombaton rendezték meg saját programjukat. „Így volt egy nap alatt két csatabemutatónk Hatvanban, amire eddig még nem volt példa. A szervezők és a boldogiak is ragaszkodtak ahhoz, hogy a hatvani ütközet emlékcsatáját minden évben, az évfordulón rendezzük meg. Ebből nemcsak a két település, hanem mi is profitálhattunk, mert a hatvani alakulatok átjöttek segíteni, megvívni a másik csatát is. Ezután következett Tápióbicske, most pedig itt vagyunk Isaszegen" – emlékezett Fülöp Tibor Zoltán.

Az egykori isaszegi csatatéren kora délután már izgatottan gyülekezett a tömeg. A magyar−osztrák hadak közeledését távoli dobpergés jelezte. Aztán elszabadult a pokol. A tüzérség ágyúi hamarosan füstbe és lángba borították a csatateret. A lángoló makettházak között előrenyomuló magyar gyalogság rohamait az osztrák erők nem sokáig állhatták. Egy-két reménytelen ellenlökés után az egyre ritkuló puskatűzben az osztrák főerők megkezdték a visszavonulást. Mire a nap leszállt, az ide-oda hullámzó ádáz küzdelem magyar győzelemmel ért véget.

Az isaszegi csatát követően kétfelé vált a csapat: az egyik csapat Mogyoród, Kerepes, Fót, Dunakeszi és Szigetmonostor érintésével, míg a résztvevők másik része ezalatt Gödöllő, Szada, Veresegyház, Sződliget érintésével jut el az április 8-i váci csatabemutatóra.

Fotó: Hajdu Ágnes