Hadi tortúra iskolásoknak

A megállapodás értelmében Debrecen 28 általános iskolájában – hetedik, illetve nyolcadik osztályban – 2010 áprilisától délutáni, tanórán kívüli foglalkozás keretében elkezdődött a honvédelmi ismeretek oktatása. Az órákat az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóalj katonái tartják. Az oktatási intézmények nyolc körzetben találhatók, körzetenként csaknem 60 tanuló jár a foglalkozásokra.

Idén első alkalommal rendezték meg október 19-én, a Bocskai Hadi Tortúrát mintegy 250 tanuló részvételével, akik Debrecen 28 általános iskolájából érkeztek.

A verseny megnyitóját követően rövid tájékoztatót tartottak azoknak a helyi és környékbeli középiskoláknak az igazgatói, ahol a diákok érettségi vizsgát tehetnek honvédelemből.

A felderítő katonák katonai közelharc-bemutatója után a 25 tíz–tíz fős gyermekcsapat versenye pontban 10 órakor kezdődött a dandár debreceni Kossuth Laktanyájában. Az elméleti teszt megírását követően a kollektívák kilenc különböző ponton bizonyíthatták rátermettségüket, kitartásukat, ügyességüket és nem egyszer leleményességüket.

Csupán ízelítőként a hadi tortúra próbáiból: sebesültszállítás, akadálypálya és kúszófolyosó leküzdése, gépkarabély-tár

Amíg a Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóalj katonáinak maroknyi csoportja cserepek százait zúzza porrá, és méretes faanyagokat tör szét egymáson, mi Tirpák Zsolt igazgatóval beszélgetünk a honvédelmi nevelés hasznáról. A fiatal igazgató két éve vezeti a debreceni Brassai Sámuel Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolát és felügyeli több mint hétszáz 14–22 év közötti diákjának testi és szellemi fejlődését, oktatását, nevelését.

– A Katonai alapismeretek oktatása felmenő rendszerben történik az oktatási intézményünkben, életkortól függően heti 2–4 órában, és diákjaink érettségi tantárgyként is választhatják majd ezt a tárgyat. Úgy gondolom – a nagy érdeklődést látva –, hogy a jelenlegi 26 e tárgyat tanuló diákok száma jövőre 50–60 főre nő. Történelemtanárként fontosnak tartom a hadtörténelem ismeretét, de legalább ilyen fontos az egyéniség formálása, a fegyelem, a rend, egymás tiszteletben tartása és támogatása is. Nos, a Katonai alapismeretek oktatása és a katonaoktatók mindebben igen sokat segítenek.

– Miben nyilvánul ez meg a hétköznapi iskolai életben?

– kérdezem.

– Egyszerű példát mondok. A tanulók többsége – tisztelet a kivételnek – nem képes vigyázzállásban végighallgatni a Himnuszt, arról nem is beszélve, hogy nem tudnak rendesen megmarkolni vagy éppen meghajtani egy iskolazászlót. Ezekben már most változás tapasztalható, pedig a honvédelmi nevelés, a katonai oktatás még csak keveseket érint iskolánkban. Mivel Debrecen város vezetése és a Bocskai Dandár katonái eltökéltek a honvédelmi nevelés továbbvitelében, bízom benne, hogy hamarosan jelentős előrelépés várható. Értem ezt a diákok jellemformálásán, ismereteik bővítésén kívül a katonai pálya népszerűsítésében is.

Nem tesznek mást bajtársaik sem. A lőszeresláda cipeléséhez érkező négytagú „női" csapat tagjainak súlya összesen nem teszi ki az arrébb vivendő tárgy tömegét. „Vegyél ki belőle két, nem inkább négy mellényt" – mondja Németh szakaszvezető társának. A négy repeszálló védőeszközt egy kupacba kerül, de a láda egyik sarkát így is a földön húzzák a lányok. Fiú társaik közben kórusban biztatják őket: „Gyerünk! Gyorsabban! Siessetek!", ami érthető is, mert nekik a láda visszaérkeztéig fekvőtámaszba merevedve kell várniuk.

– Nem fordítva kellett volna? Mármint, hogy a kislányok várnak rátok fekvőtámaszban, míg ti viszitek a ládát – érdeklődöm a hat jól megtermett kamasztól, akik nyögve pislognak alulról rám. Tekintetük nem sok jót ígér… 

Mint ahogy azoké a fiúké sem, akik a verseny pillanatnyi szünetében a töréstechnikai bemutató maradék fél cserepeit és léceit próbálják tovább aprítani, leginkább egymáson. Két jajgatás között egyikük lelkesen újságolja osztálytársainak, hogy otthon van pár száz használt cserép, meg néhány tucat léc, mert most volt náluk tetőcsere. „Tényleg, de jó, megyünk!" ujjonganak többen. Így a katonai program délutáni otthoni folytatása is biztosítottnak látszik. Ez lesz a házi feladat…

Az UAZ-tolás mókás erőpróba. Már amennyiben az ember fiai jól össze tudják magukat koszolni egy dzsuvás terepjáróval. A gyerekek előbb hátulról előre veselkednek a vasdarabnak, majd miután vagy 20 métert előre tolták, ugyanezt megteszik visszafele is. A jármű nemcsak hogy igen üzemanyag-takarékosan üzemel, de egyre tisztább is lesz. A verseny végén még a parancsnoki épület előtt is gond nélkül parkolhatna.

A BTR80-as páncélost belülről tisztítják a lurkók. Itt semmi más teendőjük nincs, mint megismerni a harcjárművet. Az ismerkedést egy tiszt felügyeli, nehogy a gyerekek egymás fejére, kezére, ujjára csukják a különböző súlyú ajtókat, ablakokat, fedeleket. A sisak kötelező, az óvatosság pedig fölöttébb ajánlott, mégis nehéz kicsalogatni a bent lévőket a sötét, szűk térből, pedig a kézigránát-hajítás sem akármilyen szórakozás. 

Mert a katonák ezt is alaposan megnehezítik. Aki a három dobásból nem talál célba, büntetésül fut pár száz métert. Hogy a feladat nem egyszerű, az abból látszik, hogy mindig többen rohannak, mint ahányan dobnak.

A kapura rúgás, valamint az íjászat már csak amolyan levezető a tanulóknak, akik kísérőikkel izgatottan várnak az eredményhirdetésre.

Ami ugyan nem is annyira fontos. A lényeg az, hogy jól érezték magukat a laktanyában, tanultak valami újat, talán erősödtek is egy kicsit, és játékosan ismerkedtek egy olyan új világgal, amelyet eddig még nem láttak ilyen közelről. Az biztos, hogy lesz miről mesélni otthon és másnap az iskolában.

A versenyen első helyezést ért el a Rakovszky Dániel Általános Iskola csapata, második lett az Ibolya utcai Általános Iskola, a dobogó harmadik fokára pedig a balkányi Béketelepi Általános Iskola csapata állhatott.

Berkecz Gábor, a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégium kollégiumvezetője mondja: „Még nekünk is, akik szomszédok vagyunk a laktanyával, és napi kapcsolatunk van a dandárral hasznos volt ez a mai nap. Megerősödött az a véleményünk, hogy soha nem volt ilyen presztízse a fiatalság körében honvédségnek, mint napjainkban. Óriási az igény a honvédelmi nevelés iránt is, tanárok, diákok körében egyaránt. Erre építeni lehet, ezt ki kell használni jövőben, és ahogy látom, ez megy is, nemcsak itt Hajdú-Biharban, de másutt is az országban."

Így legyen. És legyen minél több iskolás, aki nemcsak felismeri a Himnuszt, hanem vigyázzállásban képes végighallgatni azt, és tisztességesen meg tudja markolni a zászlót is, ha kell. Mert csak belőlük lehetnek katonák.

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: Galovtsik Gábor