Harckocsiezred a nagyszobában

Fapuskával lövöldözni, katonásdit játszani minden kissrác szeret, de aztán ezt később kinövik. Nem így Szőke László, akit a háború alatt „fertőzött" meg a sereg. Akkortájt a játékboltokban szinte csak ágyút, tankot, repülőgépet és puskát lehetett kapni, jómódú szüleinek köszönhetően egy egész „fegyverarzenált" gyűjtött össze otthon. Nyolcéves korára pedig már „saját" igazi tankja is volt: a kecskeméti vasútállomás mellett „találta", az oroszok lőtték ki. Az oldalán csak egy parányi lyuk tátongott, a nyitott búvó nyílása viszont szinte csalogatta a fiúkat.

Laci bácsi ettől kezdve rajong a „hernyótalpakért", már gyerekfejjel eldöntötte, hogy a katonai iskolába fog menni, harckocsizó tiszt lesz. Élete talán legszebb napja az volt, amikor megkapta a katonai behívót, de aztán az örömből gyorsan ürőm lett: hazaküldték, mert a sorozóorvos valami kis zűrt talált a szívénél.

Kitanulta a szobafestő és mázoló szakmát, és elkezdte gyűjteni az egyenruhákat. Járta az ócskapiacokat és „törzsvásárló" volt a budapesti Havanna lakótelep kultúrházában rendezett börzéknek is. A második világháború előtti évekre „specializálódott", több mint hatvan fajta uniformisát több kiállításon is bemutatta, legbüszkébb a hiánytalan magyar páncélos öltözetére volt.

Pár éve eladta az egész gyűjteményét, de azóta is sajnálkozva gondol arra a páncélos ruhára annak ellenére, hogy mostanában már a tankok töltik ki az életét. Az első harckocsiját úgy harminc évvel ezelőtt rakta össze, de a „nagyüzemi" gyártást csak a lábműtéte után kezdte meg: a létrára már nem tudott felmászni, ezért fűtő lett a megyei bíróságon. A gázkazánt csak figyelni kellett – nem tudott mit kezdeni a rengeteg szabadidejével. Egy tank egy fűtési szezon alatt készül el: ősszel felfűti a kazánt, aztán mire megérkezik a tavasz, már kész is a legújabb makett.

Azért tart ilyen sokáig, mert Laci bácsi – a motor kivételével – a harckocsik minden egyes alkatrészét maga tervezi, és saját kezűleg készíti el. A legnagyobb figyelmet a fogaskerekek gyártására kell fordítania, a leghosszabb ideig pedig egy Churchill elkészítése tartott, mert ennek nem csak a felépítménye, de a futóműve is nagyon bonyolult. Képek, rajzok, katonai folyóiratok, modellező újságok alapján dolgozik, elmondása szerint sűrün forgatja a Honvédelmi Minisztérium magazinját, a Magyar Honvédet is. A makettek alumínium lemezből, kevés fa és műanyag felhasználásával, méretarányosan készülnek – egy-egy tank nyersanyagáron úgy négyezer forint körüli összegből jön ki.

Mindegyikben két villanymotor van, régi játékokból kiszerelt vezetékes távirányítókkal vezérelhetők. Pontosan úgy működnek, mint a „nagyok": mennek előre-hátra, jobbra-ballra, forgatható a lövegtornyuk, a búvó nyílásaik és az ajtóik pedig nyithatók. A kecskeméti ezermester az évtizedek alatt összerakott harckocsik közül sokat elajándékozott, már csak tizenötöt őriz otthon dobozokban, a honvedelem.hu kedvéért most ezeket állította „hadrendbe" házának udvarán.

Laci bácsit a Hadtörténeti Múzeumban is ismerik: volt itt kiállítása, és néhány harckocsi-alkatrésszel is gyarapította már a múzeum gyűjteményét. Az egyiket, egy Királytigris láncfeszítő kerekét egy lakatosműhely mellett „találta", a mester drót csévélésére használta. Egy Párduc négy futógörgőjére egy fuvarosnál figyelt fel – ezek voltak a lovas kocsi kerekei, egy Panzerkampfwagen I (PZ-1) könnyű harckocsi lánctalpát pedig a Bem utca egyik házának udvarán vette észre: a virágoskert volt körbe kerítve vele.

Fotó: A szerző felvételei

(További képekért kattintson galériánkra!)