Harcoltak, lőttek, gyógyítottak és túléltek egy időben

A dóci helyőrségi lőtéren a lövészek egyéni, valamint a harcjárműirányzók egy hétre tervezett lőgyakorlatai mellett a harcjárművek deszantállományának párbajlövészeteit is megtartották. A verseny lényege, hogy a négy gépkarabélyosból és egy géppuskásból álló csoport tagjainak − a tűzmegnyitási terepszakasz legrövidebb időn belül történő elfoglalása után − le kellett küzdeniük azokat az ellenséges célpontokat, amelyeket a találatra bukó célokkal szimuláltak a lövészeti verseny szervezői. Minden katona mögött állt egy döntnök, aki az ellenkező csoportnak azt a 300 méterre lévő célját figyelte, amelyik a mellette lévő lövészt volt hivatott jelezni. Ha azt találat érte, akkor a döntnök jelezte a katonának, hogy őt kilőtték és a továbbiakban nem folytathatta tovább a lőfeladatot. Mindenki a minimálisan kiszabott, az ellenség leküzdéséhez elegendő lőszermennyiséggel kezdte meg a lőgyakorlatot, azonban ha az elfogyott, lehetőség nyílt további lőszer felvételezésére is. Ebben az esetben viszont a lövők pontlevonást kaptak, mindamellett, hogy a lőszer-felvételező helyre történő hátramozgás időveszteséggel is járt. A párbajlövészet során minden csoport összemérte tudását a másikkal, így a lőverseny győztese az lett, aki a legtöbb csoportot legyőzte.

Az egyhetes egészségügyi szakharcászaton − a szakállomány felkészítése és a CLS (Combat Life Saver – harctéri életmentő katona) -képzettség szinten tartása érdekében − a hódmezővásárhelyi egészségügyi központ katonái vettek részt. A gyakorlótéren felépített ROLE-1, azaz zászlóaljszintű egészségügyi ellátóhely biztosította az egészségügyi ellátást, az első szaksegélyt és az első orvosi segítséget az előtte harcoló alegységek részére. A gyakorlat során többféle feladattal − például harci sérülés, belgyógyászati betegségek, újraélesztés − kellett a szakállománynak megbirkóznia. A „harctérről" a kiürítőraj szállította a sérülteket az ellátóhelyhez, amely rendelkezik páncélozott sebesültszállító gépjárművekkel. A valóságot megközelítő helyzetekben a 62. Lövészzászlóalj egyik szakasza a harci sérülésektől kezdve a tömegbaleseten át a kisebb zúzódásokig mindent alájátszott, miközben a zászlóalj „CLS-katonáinak" egy csoportja részt vett az egészségügyi szakfelkészítés gyakorlati mozzanataiban.

A sándorfalvai gyakorlótéren ezzel egy időben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) végzős lövész honvéd tisztjelöltjeinek zárógyakorlatát tartották. A kilenc − parancsnoki beosztásba tervezett − tisztjelöltnek a harcászat tantárgy gyakorlati részének záróvizsgáján az elmúlt két év során tanultakat kellett alkalmaznia. Az egyetem által tervezett különböző harcászati mozzanatok végrehajtását a 62. lövészzászlóalj egyik százada biztosította. A század tisztjelöltekből kijelölt parancsnokai a feladataikat az előző napon kapták meg, és a század-, illetve szakaszparancsnoki beosztások rotációs rendszerben történő folyamatos cseréje mellett vezették alárendeltjeiket.

A másodlagos képzésű felderítőkatonák felkészítése − a közel 40 kilós felszereléssel a hátukon − egy hosszú távú menetgyakorlattal kezdődött Algyő és Sándorfalva térségében. A mostani felkészítésen a 62. Lövészzászlóalj állományából 18 kiképzendő vett részt. A három kiképző feladata a lövészkatonák képzésének folytatása és a felderítő szakismeretek átadása volt. A katonák, miután kiépítették a felderítőbázisukat, egy feltételezett határszakasz megfigyelését kapták feladatul, amit rejtett figyelőkkel oldottak meg. Az erdőben kint töltött három nap alatt területfelderítést és egy éjszakai tájékozódási menetet is teljesítettek a lövészek, aminek során a műholdas navigációs rendszerek használata természetesen tilos volt.

Az egyhetes kihelyezést − a törzstiszti tanfolyam zárógyakorlatának várpalotai biztosítása miatt − egy csökkentett létszámú vezetési pont biztosította, amelynek állománya a nap 24 órájában irányította az alárendelteket a dóc-sándorfalvai helyőrségi lő- és gyakorlótéren.

Az alegységek tevékenységét Mádai Gábor őrnagy, a 62. Lövészzászlóalj parancsnokhelyettese, a gyakorlat vezetője irányította, aki elmondta: „Minden lehetőséget megragadtunk annak érdekében, hogy a katonák kiképzését, a többirányú és -célú szakmai felkészítések végrehajtását színessé, eredményessé és költséghatékonnyá tegyük. Megállapítható, hogy a kiképzési célok teljesítése mellett az alegységek az egymással történő együttműködésben is komoly előrelépéseket tettek."