Háromtusa-bajnokságot rendeztek a tatai dandárnál

Az első versenyszám a lövészet volt, amely során nemcsak a 200 méterre lévő célt kellett leküzdeniük a katonáknak, hanem az oldalirányból érkező, változó erősségű széllökéseket is.

Az ezt követő kézigránátdobásnál sem volt túl kegyes az időjárás, a szélhez ugyanis párosult némi esőszitálás is. Pedig a dobás során nemcsak a távolságot, hanem a pontosságot is nézték a döntnökök. Ráadásul a versenyzőknek a dobás alatt gépkarabélyaikat is a kezükben kellett tartaniuk.

Utolsó megmérettetésként, változatos terepviszonyok közt háromezer méteres futás várt a katonákra egyenruhában, bakancsban, gépkarabéllyal.

A katonai sportversenyek közül a háromtusa a legkomplexebb, mert a résztvevőknek nem elég egy versenyszámban jól teljesíteniük, mind a háromban a maximumot kell nyújtaniuk ahhoz, hogy jó eredményt érjenek el.