„Hol volt az Ember?”

Szöveg: Révész Béla | 2017. február 13. 11:50

Az 1945-ös budapesti ostromban hősi halált halt katonákra, valamint a polgári áldozatokra emlékeztek a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) és a Budavári Önkormányzat közös szervezésében február 13-án, hétfőn, a budavári Magdolna-toronynál.

Galéria

1599166088

1599166089

1599166090

1599166091

Hetvenkét esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án ért véget Budapest ostroma. Az 1944. december 30-án kezdődött ütközet gyakorlatilag romba döntötte a fővárost, épületeinek több mint negyede pusztult el. Az áldozatok száma a mai napig megdöbbentő, az ostrom alatt és a kitörési kísérlet során több tízezren haltak meg. Az utcáról utcára folyó harc február elejére elérte a Várat is, ahol a német és magyar katonákkal együtt rengeteg civil is csapdába került. 1945. február 11-én kétségbeesett kitörést kíséreltek meg, hogy a Széll Kálmán térről áttörjék a szovjet vonalakat, és csatlakozni tudjanak a Pilisben állásaikat tartó egységekhez. A kísérlet teljes kudarccal végződött: a csapatokat végül csak pár száz katona érte el, a többiek meghaltak vagy fogságba estek.

Az áldozatok emlékére szervezett koszorúzáson – amelyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseletében Jenik Péter kabinetfőnök és Csallóközi Zoltán főtanácsos, Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka is – Nagy Gábor, az I. kerület polgármestere mondott emlékbeszédet a Kapisztrán-téri Magdolna templomtoronynál. A polgármester kiemelte: bár még mindig a közelmúlt történelmének egyik legkevésbé közismert kataklizmájáról van szó, ma már kutatások, visszaemlékezések, történelmi munkák alapján jobban ismerjük Budapest 1945-ös ostromának történetét, a budai Várból való kétségbeesett kitörési kísérlet eseményeit.

Azonban – tette hozzá Nagy Gábor – bármennyire is ismerjük az adatokat, a leírásokat, bármennyire tisztában vagyunk azzal, mi történt 1945 februárjában, van, amit nem tudhatunk. „Mi, akik csupán örökösei vagyunk a második világháború borzalmait, nélkülözését átélőknek, ha körbetekintünk ezeken az utcákon, tereken, nem tudjuk elképzelni azt a poklot, amely az ostrom heteiben, s különösen a kitörés öldöklő küzdelmeiben itt, a Várban elszabadult" – mondta. „Emlékezzünk ma kegyelettel és főhajtással a budapesti harcokban hősi halált halt katona és civil áldozatokra. Áldozatukat ne felejtsük, hogy értékelhessük és megőrizhessük a békét" – zárta beszédét a polgármester.

A megemlékezésen Berta Tibor ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondott kegyeleti imát, aki a több hónapon át tartó kíméletlen ostrom alatti és utáni hitkeresést hangsúlyozta. „A háború után sokan kiáltották, hogy hol volt az Úr a borzalmak idején, pedig józanul és őszintén azt kellett volna kiáltani: hol volt az Ember, hol volt az emberség?" – mondta Berta ezredes.

A megemlékezés a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán, a Magyar Királyi I-II. Egyetemi Rohamzászlóalj hősi halottainak emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget. Az eseményhez kapcsolódóan Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka nyitotta meg az intézmény aulájában a „Töredékek – az ostrom utáni Budapest egy amerikai gyűjtemény tükrében" című kiállítást.