Hősök emlékezete

1943 januárjában megsemmisült a Don-kanyarba küldött, több mint 200 ezer fős Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg. A hetven évvel ezelőtt történtekről évtizedekig nem lehetett pontos képet alkotni, a kommunista diktatúra szándékosan torzította, meghamisította a valóságot. Ma már szabad az emlékezés: lehet és kell is rekonstruálni az eseményeket, megismerni a valódi múltat, méltó emléket állítani a keleti fronton harcoló és életüket áldozó honvédeinknek. Ennek jegyében rendeztek január 12-én este és éjszaka kegyeleti virrasztással egybekötött megemlékezést a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán.

A hősök emlékének felidézése a Mátyás-templomban kezdődött, ahol az elhunyt katonákért szólt az ima. Az eseményeket azok is nyomon követhették, akik nem fértek be a templomba: ők egy óriáskivetítőn, élő adásban nézhették a misét. A résztvevők ezután átvonultak a HM HIM díszudvarára, majd Hende Csaba honvédelmi miniszter méltatta a Don-kanyarban harcolt katonák hősies helytállását. A koszorúzásokat követően az emlékezés gyertyáit helyezhették el a látogatók.

Miként lehet az emlékezést tökéletessé tenni, közel hozni hőseink emlékét kicsikhez és nagyokhoz? A szervezők e kérdésekre is megtalálták a választ: az érkezők nemcsak kegyeletüket róhatták le, hanem betekintést is kaptak a keleti fronton küzdő katonák életébe. A téren látványos hadtechnikai bemutatóval készült a múzeum, illetve a MATASZ Hagyományőrző Tagozata, akik a „doni tábort" működtették. A számos egyéb tüzérségi eszköz mellett látható volt itt többek között egy Nimród önjáró légvédelmi gépágyú és egy Bofors légvédelmi gépágyú is. Fokozta a korabeli hatást az a három katonai sátor, amelyekben a fronton készült filmeket lehetett megtekinteni, valamint a keleti fronton használt korabeli fegyverekkel is megismerkedhettek az érdeklődők. A hagyományőrzők készségesen felvilágosítottak mindenkit a kiállított tárgyakról.

A kegyeleti gyertyagyújtást és virrasztást a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály kezdeményezésére a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MH 1. vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, valamint a Zrínyi Nonprofit Kft. szervezte. A múzeum falát beborító, 61.064 nevet tartalmazó, tizenhat darabból álló, egy méter széles és 246 méter hosszú szalagot a kft. nyomtatta ki és a HM HIM munkatársai helyezték fel. E szalagon a hősi halottak és eltűntek neve, rendfokozata, illetve halálozási vagy eltűnési helye állt. A mécsesekhez a kegyeleti virrasztásra érkezők helyben juthattak hozzá, s az így befolyt összeggel a szolgálatteljesítés közben elhunyt katonák családjait támogathatták. A helyszínen megvásárolhatták az ezen alkalomra megjelent Don-kanyar
1942-1943 című könyvet, a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg képes
krónikáját is. Az eladott példányokból származó bevétel 10 százaléka
szintén a nemes célt szolgálta.