Húsz éve történt

Harminc megépített híd, 32 kilométer kijavított közút, 65 kilométer helyreállított vasútvonal, 100 ezer négyzetméter tűzszerészek által mentesített terület, 1500 búvármerülés – a Magyar Honvédség első missziós szerepvállalásának előzményeit, hazai és nemzetközi jelentőségét, tapasztalatait összegezték az IFOR két évtizeddel ezelőtti megalakulásának emlékére rendezett találkozó résztvevői kedden, Szentesen.

A házigazdák nevében a vendégeket a konferencia egyik ötletgazdája, Antal László ezredes, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred parancsnoka üdvözölte, majd dr. Deák János nyugállományú vezérezredes, akkori vezérkari főnök elemezte a ’90-es évek katonai és politikai helyzetét, a kontingens megalakításának körülményeit.

A következő előadó, dr. Orosz Zoltán altábornagy pedig a magyar műszaki kontingens hadtudományi jelentőségét összegezte. „Az IFOR/SFOR Magyar Műszaki Kontingens nélkül ma a hadtudomány szegényebb lenne, nem ott tartana, ahol tart, mert e nélkül a feladat nélkül a magyar műszaki katonák, a vezetők és a törzsek ott gyűjtött tapasztalatai nélkül a hadtudomány nem kapta volna meg azt az impulzust, ami segítette kiszakadni az orosz hadtudományi gondolkodás vonzásából" – hangsúlyozta a Honvéd Vezérkar főnökhelyettes, majd a Balkánon kialakult helyzet következményeiről szólva kiemelte: „Az 1991-ben kitört délszláv háború során tudatosult mind a politikában, mind a közvéleményben, hogy a kizárólag az ország határainak és területének védelmére korlátozódó, csupán nemzeti erőkre és eszközökre támaszkodó hagyományos biztonságfelfogás idejétmúlt és korszerűtlen. A Magyar Honvédség szerepvállalása a Balkánon a magyar biztonságpolitika új irányát jelezte, azt, hogy hazánk az euroatlanti integrációban látja biztonságának zálogát. A műszaki kontingens megszervezése olyan új feladatokkal és kihívásokkal is szembesítette a magyar haderőt, amelynek egyfelől felkészítették a NATO-csatlakozásra, másfelől pedig sikeres végrehajtásukkal bizonyítottuk az ország érettségét is a szövetségi tagságra. Az akkor megkezdett átalakítások hatása pedig messze túlmutat a misszió időtartamán, és máig tartó közvetlen kihatása van a haderő egészére nézve."

A találkozón részt vett J. D. Moor-Bick nyugállományú vezérőrnagy, az IFOR-erők akkori műszaki főnöke is. Személyes élményein alapuló előadásában a brit tábornok a műszaki munkák megszervezésének nehézségeit ecsetelve elmondta: „Szinte üres kézzel érkeztem a helyszínre, se pénzem, se emberem, se anyagom nem volt. Az egyik barátom kölcsönadott nekem négy brit királyi műszaki szakértőt, felvettünk néhány boszniai szerb lakost, magunknál tartottunk 68 ENSZ-technikust – így kezdődött az a mamutméretű, végül stratégiai szinten egyeztetett merész műszaki vállalkozás, amelynek nyomán a daytoni békemegállapodás konszolidációja érdekében Boszniában ismét utak, hidak és vasútvonalak létesültek."

A 416 fős IFOR Magyar Műszaki Kontingens parancsnoka – akkor még ezredesként – dr. Ronkovics József nyugállományú vezérőrnagy volt, aki a felkészüléssel, a műveleti készenlét elérésével, a hadműveleti irányítási jog átalárendelésével kapcsolatos akkori feladatokat és a többi nemzet katonáival kialakított együttműködés tapasztalatait elevenítette fel. Többek közt kiemelte: „Egy nagyon profi módom megszervezett és összeállított kontingensről van szó, amely egy olyan erős katonai szervezet lett, hogy ma is dicsekedni lehet vele. Nem volt deklarált nemzeti korlátozásunk, Deák tábornok azonban meghatározta részünkre, hogy 80 kilométernél nagyobb távolságra a bázistól nem dolgozhatunk. Ezen viszont már az első héten túlléptünk: 400 kilométerre kellett a tábortól elmennünk."

A találkozó hivatalos része elismerések átadásával zárult. Az évforduló alkalmából J. D. Moor-Bick nyugállományú vezérőrnagy emléklapot adott át dr. Orosz Zoltán altábornagynak és Antal László ezredesnek. A honvédelem ügye érdekében huzamos időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a Honvéd Vezérkar főnöke emléktárgyat adományozott dr. Deák János nyugállományú vezérezredesnek, dr. Ronkovics József nyugállományú vezérőrnagynak, valamint a Magyar Műszaki Kontingens szervezési munkáját és nemzetközi beilleszkedését elősegítő tevékenységéért J. D. Moor-Bick nyugállományú vezérőrnagynak. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka pedig a kontingens érdekében végzett kiemelkedő tevékenységük, konstruktív munkájuk elismeréseként Nyers József ezredesnek és Létai Attila nyugállományú ezredesnek adományozott emléktárgyat, amit dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH ÖHP szárazföldi haderőnem főnöke adott át részükre.

Az első Magyar Katonai Műszaki Kontingens 1996-ban települt ki Horvátországba, a Bosznia-Hercegovina határához közel lévő Okučaniba. Az alakulat feladata az IFOR/SFOR-erők mozgásának műszaki biztosítása volt a háború sújtotta Bosznia-Hercegovina területén. A kontingens több híd, út, vasútvonal helyreállításában vállalt feladatot, de részt vett a fontosabb mozgási útvonalak aknamentesítésében is.

Az ENSZ 1995-ös Daytoni Egyezményében foglalt békekezdeményezés végrehajtására a világszervezet a NATO tagszervezeteit kérte fel. A NATO kidolgozott egy katonai koncepciót, amely a balkáni válságot külső katonai beavatkozással igyekezett rendezni. Ennek a tervnek a megvalósítására hozták létre az IFOR-t (Békekezdeményező Erő), ami szervezetileg egy gyorsreagálású hadtest volt. A hadtest három többnemzeti hadosztályból állt. Ennek megfelelően Bosznia-Hercegovinát három megszállási zónára osztották fel, Banja Luka, Tuzla és Mostar központokkal, és a három hadosztály ezekben a körzetekben foglalt állást. A béketeremtő misszióban a békepartnerségi szerződésben lévő országok is szerepet vállaltak és csapatokat küldtek a helyzet rendezésére. A NATO Magyarországtól ennek kapcsán műszaki csapatok kiküldését kérte. A feladatnak megfelelően 1995 decemberében megkezdődött a Magyar Műszaki Kontingens felállítása és kiképzése. A műszaki kontingens december 20-án alakult meg és 2002 áprilisáig, a megszűnéséig eredményesen teljesítette a feladatát.

A műszaki kontingens 1996-ban a Horvátországban található Okučani melletti táborba települt ki, közvetlenül az IFOR főparancsnoksága alá tartozott. A magyar alakulat fő feladata az volt, hogy biztosítsa a szövetséges csapatok mozgását, ezért alapvetően a közlekedést biztosító utak, vasutak, hidak építését, helyreállítását kellett megoldania. Ez azért volt fontos feladat, mert a szemben álló felek a háború végére az ország közlekedési hálózatát teljesen lerombolták. Az IFOR elnevezést 1997 januárjában váltotta fel az SFOR, ami ekkor már Békestabilizáló Erőket jelentett.

A névváltás a magyar katonai szervezet felépítésében és az alapvető tevékenységben sem hozott változást. A műszaki kontingens a műveleti területen eltöltött hat év alatt jelentős műszaki munkát végzett el. Fő területe a lerombolt hidak ideiglenes vagy fél-állandó rendbetétele volt, de jelentős részt vállalt az útépítésben, javításban és karbantartásban is. A katonai szállításokban nagy súllyal szerepelt a vasúti hálózat, és ennek rendbetételét is megoldotta. A vasúti állomásokon rakodóhelyeket, rámpákat is ki kellett építeni, hogy a harcjárművek ki- és bevagonírozását a lehető legrövidebb időn belül elvégezhessék. Rendkívüli módon nehezítette a kontingens munkáját, hogy nagyon sok helyen voltak földi telepítésű aknák. Ezeknek a telepítéséről nem voltak használható dokumentumok, ezért mindenütt jelen volt a veszély. Az aknák felszedése a munka- és a mozgási területeken fontos feladat volt.

A kontingens tagjai a katonai feladatokon túl több olyan tevékenységet is végeztek, amelyek a lakosság közvetlen érdekeit szolgálták. Ilyen volt Okučani településen a romeltakarításban való segítségnyújtás, a város templomának helyreállítása. Ez utóbbi feladatban való részvétel nagyon megérintette a város lakóit. Nem volt kis munka a templom újjáépítése, a kupolát például magyar katonai helikopter segítségével emelték be. A helikopter Taszáron napokig várakozott, mert azokban a napokban a városban erős szél fújt, és egy ilyen beemelési manővert szélben nem lehetett felvállalni. Néhány év múlva a helikoptervezető is kiment egy ünnepségre. Amikor a templom tiszteletese meglátta a civil ruhában lévő pilótát, mindenkit megelőzve ölelte át, és hálálkodott a templom újjáépítésében való részvételéért.

A kontingens mérnökei az elsők között csatlakoztak ahhoz a programhoz, amely a világörökség részét képező híres, Mostarban lévő híd helyreállítását célozta meg. A magyar mérnökök a helyreállítás első szakaszában részt vettek a rekonstrukciós tervek elkészítésében, és speciális eszközöket készítettek a lerombolt híd köveinek kiemeléséhez. A híd végül nemzetközi összefogással − magyar−olasz−török együttműködésben − épült újjá.

Fotó: a szerző felvételei és archív