Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kaposvári off-road

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2012. március 8. 11:35

A Mercedes terepjáró egyet zöttyen, majd áthatolva a friss sártengeren, simán kikerüli a vörös színű jelzőbóját. A gépkocsivezető – emlékezve John Rambo képzeletbeli vietnami veterán örök érvényű jó tanácsára, miszerint „az utat nézze, ebből vannak a balesetek” – folyamatosan koncentrál a következő gödörre, kanyarra, bójára.

Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred éves kiképzései között a legfontosabb az úgynevezett osztályba soroló vezetési gyakorlat és vizsga. Akik mindennap különféle gépjárművekkel, bármilyen útviszonyok között szárazföldi szállítással foglalkoznak, azok számára nem is lehet kérdéses: vezetni tudni kell! Mindent, mindig és mindenhol…

… és persze lehetőleg baleset nélkül. Szerencsére a kaposvári gépjárművezetők az elmúlt évben megtett 600 ezer kilométer alatt nem okoztak és nem is voltak részesei közlekedési balesetnek. Igen-igen, hatszázezer kilométer, nem hatvanezer. Még leírni is sok.

Fővárosi buszokon láttam legutóbb olyat kiírva, hogy például ez és ez a sofőr ennyi meg ennyi kilométert vezetett balesetmentesen, így aztán a buszra bárki nyugodt szívvel felszállhat, a leszállás is garantált. A kaposváriakkal pedig bárki, bármit nyugodtan szállíttathat: az áru célba fog érkezni. Pontosan és – ami mostanság nagyon fontos – gazdaságosan és hatékonyan.

Nem véletlenségből ragadtam le ennyi időre a balesetmentesen megtett kilométerek számánál, mert ez is azt bizonyítja, hogy a Magyar Honvédség értékei – úgy áru, mint gépjármű – a lehető legnagyobb biztonságban vannak errefelé. Persze ehhez gyakorolni kell, méghozzá nem is keveset!

Akár UAZ-zal – ez kicsit nagyobbat ráz, viszont nosztalgikus emlékek fűződnek hozzá –, akár a fent említett modern Mercedes-szel vagy tehergépjárművel, mindegy. Azonban azt tudni kell: egy ilyen gyakorlat – és voltaképpen vizsga – nagyon komoly feladat elé állítja a gépkocsivezetőket.

Kátai Róbert százados, az alakulat kommunikációs tisztje elmondja, hogy mivel a „Boconádisok" felelősek a külhoni missziók ellátásáért, a gépjárművezetők minden évben nagyon sokat vezetnek. A vizsgázók jelenleg egy előre kiépített vezetéstechnikai pályán mennek végig. Természetesen mindegyikük mellett ott ül egy tapasztalt, rutinos gépjárművezető, aki – rossz, de talán plasztikus hasonlattal élve: mint a raliversenyeken a navigátor – folyamatosan instrukciókat ad a gépkocsivezetőnek, hogy mit, hogyan csináljon. Igaz, itt abszolút nem a gyorsaság a legfontosabb szempont. Különböző akadályokat és feladatokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy osztályos fokozatot szerezzenek.

A kiképzés terén különben a költséghatékonyságot az is jelzi, hogy miközben a vezetési gyakorlat zajlik, a kaposváriak által biztosított EU-harccsoport Nemzeti Támogató Eleme szakharcászati gyakorlatot, úgynevezett összekovácsolást hajt végre. Ez kevésbé katonai szaknyelven fogalmazva azt jelenti, hogy megtanulják: miként kell élelmezési ellátópontot működtetni, s egyben „élesben" ellátják a vezetési gyakorlatot végrehajtó gépjárművezetőket.

Fotó:Rácz Tünde

(További off-road fotók a galériában!)