Katonáival ünnepelt Hódmezővásárhely

„Akik ugyanazon zászló alatt gyülekeznek, azok mindig tudják a választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk és mit akarunk. A zászló mindig közösséget hirdet és közösséget teremt, a múlthoz való hűség és a jövőbe vetett reménység szimbóluma. A trianoni békediktátum után állított országzászlókat félárbocra engedték, ám a rendszerváltás után avatott zászlókat már a legmagasabbra vonhatjuk, mert azt jelzik, hogy a magyarok túlélték a 20. század csapásait. Ez a zászló emlékeztessen arra, hogy a szeretet mindig erősebb a gyűlöletnél, az emlékezés erősebb a felejtésnél, a hűség pedig erősebb a hűtlenségnél és árulásnál. Ezért, ha hiszünk a zászlóinknak, mindig képesek vagyunk újjáépíteni mindazt, amit mások leromboltak" – hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke Hódmezővásárhelyen, az országzászló felavatásakor.

Az ünnepség végén Demeter János református lelkész mondott imát, majd dr. Alácsi Ervin százados, katolikus tábori lelkész szentelte fel a trianoni békediktátum emlékművét. A Magyar Honvédség képviseletében dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese és Fucsku Sándor vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka koszorúzták meg az országzászlót.

Az ünnepség résztvevői ezt követően átvonultak a város főterére, ahol már óriási tömeg várta a katonazenekarok műsorát. A megjelenteket Orosz Zoltán altábornagy köszöntötte. „Fontos, hogy a honvédség találjon kapcsolódást a társadalommal, szeretnénk újra és újra megmutatni, hogy a honvédség Magyarország, a nemzet hadserege. Tudni kell azonban azt is, hogy katonazenészeink nemcsak zenészek, de katonák is. Katonák, akik, felkészültek arra, hogy ha a kényszer úgy hozza, hangszer helyett fegyvert fogjanak vagy homokzsákokat pakoljanak − mint például a legutóbb a dunai árvíznél" – nyitotta meg a fesztivált a vezérkarfőnök helyettese.

A műsorban fellépett a Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Kaposvár Helyőrségi Zenekar, a házigazdák képviseletében pedig a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar. Vezényeltek: Pál István százados, Major András százados és Kovács István őrnagy. Az összevont zenekart Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, Kovács Tibor alezredes, a központi zenekar karmestere és Dohos László nyugállományú ezredes, a honvédség egykori főkarmestere dirigálta. A zenekarok másfél órán keresztül szórakoztatták a közönséget, show-elemekkel színesített műsorukat követően pedig látványos fegyverforgatási bemutatót tartottak a hódmezővásárhelyi komendánsszakasz katonái.

Dohos László nyugállományú ezredes húsz évig volt a Magyar Honvédség főkarmestere. A Liszt-díjas karnagy, a Debreceni Egyetem zeneművészeti karának docense a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: a remek műsorok mellett azért is nagyon hasznosak ezek a fesztiválok, mert segítségükkel a kívülállók is egy kicsit megtapasztalhatják, hogy mekkorát változott a Magyar Honvédség az elmúlt években, évtizedekben. A mazsorettek például már évek óta szerepelnek a katona-zenekari fesztiválokon, az lenne a meglepő, ha valamiért kimaradnának a műsorból.

A katonazene története évszázados múltra tekint vissza. A kezdetekben a harcra buzdítás eszköze volt, de az alakzatban történő mozgást is megkönnyítette − ekkor még csak trombiták, tárogatók, dobok lelkesítették a katonákat. A török háborúk alatt megismert „lármás" janicsárzenének köszönhetően aztán a korai „zenekarokban" megjelent a cintányér, a nagydob, a háromszög, a hangszerek tökéletesedésével pedig létjogosultságot nyertek a réz- és a fafúvósok is. A katonai zenekarok fenntartásának költsége évszázadokkal ezelőtt nem az állampénztárt terhelte, ezt a tisztek és az ezredtulajdonosok vállalták magukra. Napjainkra a katonazene feladata, jelentősége sokat változott: a zenekarok a katonadiplomácia és a nemzetközi katonai kulturális kapcsolatok szerves részévé váltak, rendszeres résztvevői a hazai és a nemzetközi találkozóknak.

Hazánkban az első katonazenei fesztivált 1977-ben rendezték Debrecenben, de akkor ezen csak a „nagy" zenekarok vehettek részt; később azonban bővült a meghívottak köre, a kezdeményezésből pedig hagyomány lett.

Fotók: a szerző felvételei