Katonazenével köszöntek el a nyártól

Fergeteges műsorral szórakoztatták a hódmezővásárhelyieket szeptember 22-én, vasárnap a Magyar Honvédség katonazenészei. A Vásárhelyi Őszi Hetek rendezvénysorozatának előzeteseként megrendezett VII. Dél-alföldi Katona-zenekari Fesztiválon fellépett a Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Légierő Zenekar – Szolnok és a házigazdák képviseletében a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar. Vezényeltek: Pál István százados, Válóczi Gyula őrnagy és Kovács István őrnagy. Az összevont zenekart Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, Kovács Tibor alezredes, a központi zenekar karmestere és Dohos László nyugállományú ezredes, a honvédség egykori főkarmestere dirigálta. A zenekarok két órán keresztül szórakoztatták a közönséget, show-elemekkel színesített műsorukban látványos fegyverforgatási bemutatót tartott a hódmezővásárhelyi komendáns szakasz.

Rengetegen voltak kíváncsiak a katonazenészek bemutatójára, erre a két órára megtelt a város főtere. Fagyal Péter feleségével és kisfiával Kecskemétről jött a fesztiválra. Tulajdonképp véletlenül „csöppent" a rendezvényre: hódmezővásárhelyi barátjuknál töltötték a hétvégét. Katona nem volt, sosem látott még ilyen bemutatót. Mint mondta: a katonazenéről neki eddig teljesen más elképzelései voltak. Ilyen látványos show-ra nem is számított, az pedig hogy a zenekarokkal mazsorettek is felléptek, teljesen meglepte. Jövőre a barátja meglátogatását már direkt a katonazenészek fellépésének időpontjához fogja egyeztetni.

Dohos László nyugállományú ezredes húsz évig volt a Magyar Honvédség főkarmestere. A Liszt-díjas karnagy, a Debreceni Egyetem zeneművészeti karának docense a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: a remek műsorok mellett azért is nagyon hasznosak ezek a fesztiválok, mert segítségükkel a kívülállók is egy kicsit megtapasztalhatják, hogy mekkorát változott a Magyar Honvédség az elmúlt években, évtizedekben.

Hozzátette: a katonazene egyébként mindig népszerű volt a polgári lakosság körében, hiszen a pattogó zene, a csillogó hangszerek, a fényes egyenruhák, a jó kiállású fiatalemberek mellett nem lehet csak úgy egyszerűen elmenni. Nagymamáink is tudnának mesélni arról, hogy egy-egy snájdig tamburmajor mennyire megdobogtatta akkoriban is a lányok szívét. A mazsorettek pedig már hosszú évek óta szerepelnek a katona-zenekari fesztiválokon, az lenne a meglepő, amikor valamiért kimaradnának a műsorból. Szépek, ügyesek, remekül tudnak együtt dolgozni a katonákkal. Dohos ezredes azonban elárulta: ő ebben a kérdésben kissé elfogult, hiszen a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnökeke.

A katonazene története évszázados múltra tekint vissza. A kezdetekben a harcra buzdítás eszköze volt, de az alakzatban történő mozgást is megkönnyítette – ekkor még csak trombiták, tárogatók, dobok lelkesítették a katonákat. A török háborúk alatt megismert „lármás" janicsárzenének köszönhetően aztán a korai „zenekarokban" megjelent a cintányér, a nagydob, a háromszög, a hangszerek tökéletesedésével pedig létjogosultságot nyertek a réz- és a fafúvósok is. A katonai zenekarok fenntartásának a költsége évszázadokkal ezelőtt nem az állampénztárt terhelte, ezt a tisztek és az ezredtulajdonosok vállalták magukra. Napjainkra a katonazene feladata, jelentősége sokat változott: a zenekarok a katonadiplomácia és a nemzetközi katonai kulturális kapcsolatok szerves részévé váltak, rendszeres résztvevői a hazai és a nemzetközi találkozóknak.

Hazánkban az első katonazenei fesztivált 1977-ben rendezték Debrecenben, de akkor ezen csak a „nagy" zenekarok vehettek részt, később azonban bővült a meghívottak köre, a kezdeményezéséből pedig hagyomány lett.

Fotó: a szerző felvételei