Kerítés védi a magyar-szerb határt

Július 13-18. között az úgynevezett referenciaszakaszt építették meg, amely a tervezéshez szükséges alapadatok és normaértékek meghatározására szolgált, illetve ekkor döntöttek a kerítés építése során alkalmazandó technológiáról is.

„Az építés végrehajtásáért felelős katonai erők és eszközök átcsoportosítása július 13-án kezdődött meg. A munka augusztus végéig tartott. Ekkora a teljes szerb-magyar határszakaszt műszaki zárrendszerrel, vagy pedig műszaki zárrendszerrel és ideiglenes műszaki határzárral lezártuk" – emelte ki Zsóri őrnagy, akitől megtudtuk azt is, hogy augusztus első felében napi 10-12 órás munkarendben dolgoztak, majd a nemzeti ünnepet követően áttértek a napi két műszakos építési rendre.

Az ideiglenes biztonsági határzár különböző szerkezeti elemekből áll. A terület földrajzi viszonyai határozták meg a kiépítettséget és annak módját. Az úgynevezett vízügyi területeken – azaz élővíz-csatornákon, holtágakon, illetve a Tiszán – alapvetően gyoda (azaz gyorstelepítésű drótakadály) gúlákat alkalmaztak, de voltak olyan szakaszok, ahol csak az úgynevezett műszaki rendszer épült ki. Utóbbiak közé tartozik például a Köröséri-főcsatorna teljes, 16 kilométeres szakasza.

„Az összes többi szakaszon a műszaki rendszerre épült rá az ideiglenes biztonsági határzár. A műszaki rendszert úgy kell elképzelni, hogy a négy sorban egymásra rakott gyodához kapcsoltuk hozzá az acéloszlopokra helyezett drótfonatokat, amelyeknek a tetejére még egy újabb gyoda-hengert tettünk. Ehhez csatlakozik még egy manőverút is, amit szintén ki kellett építeni" – mondta Zsóri Ferenc.

Fotó: Galovtsik Gábor