„Kiváló sportember, edző, újságíró, katona és hősi halott”

A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Lázár-Takács Katalin, a HM Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály vezetője köszöntötte a résztvevőket. „A sport arra tanít, hogy szabadnak lenni azt jelenti: a magam szabadságával úgy élek, hogy abból valóságos jó származzék. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy egy ember teljes lelkiismerettel és felelősségtudattal él másokért. Ebben a szellemben nevelkedett, élt és építette sportszervezői munkáját Gillemot Ferenc, aki páratlan életművet, így nehezen pótolható űrt hagyott maga mögött" − mondta.

Gillemot Ferenc egykori alma matere, a jelenlegi Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gyakorló Középiskola november 7-én emléktáblát avatott egykori tanulója tiszteletére. A Markó utcai egykori Magyar Királyi Állami Főreál Gimnáziumban aratta Gillemot Ferenc az első sikereit a „győzhetetlen füleslabdacsapatában"- tudhattuk meg dr. Fehérvizi Judittól, az intézmény igazgatójától. Beszédében a sportember egyik fiatalkori padtársát idézte: „A francia nyelvtanár zavarba hozta kérdésével, de a szégyenkező gyermek kék szeméből kicsillanó akaraterő és ökölbe szorított keze sejtette, hogy nem jön legközelebb zavarba." A sportért végtelenül rajongó fiatalember nem volt született tehetség, de – ahogy az iskolai padtárs írta – tehetségének fogyatékosságát mindig csodálatos akaraterővel és önmegtagadással pótolta. A tökéletes jellemzést adó padtárs Hajós Alfréd volt, hazánk első olimpiai bajnoka.

Gillemot Ferenc sportsikereiről és bírói pályafutásáról Csiki Károly, a Magyar Labdarúgó Szövetség versenyigazgatója beszélt, a futballszeretetéről, valamint a Műegyetemi Atlétikai és Football Clubnál (MAFC) eltöltött éveiről pedig dr. Hegyháti József, az MAFC tiszteletbeli elnöke mesélt. Bejelentette: Gillemot Ferenc emlékére a klub vándorkupát alapít, melyet minden évben a legméltóbb MAFC-sportoló kap majd meg.

Dr. Dénes Tamás futballtörténész Gillemot Ferenc sportújságírói tevékenységéről tartott előadást, végül katonai pályafutásáról és hősi haláláról Kiss Balázs főhadnagy, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Hadisírgondozó Osztály beosztott tisztje beszélt. „A világháború kitörésekor újságíró munkakörére és az életkorára való tekintettel nem kellett volna kimennie a harctérre, ő mégis önként jelentkezett frontszolgálatra. Először a haditengerészetnél kapott beosztást, majd a népfelkelő gyalogságnál, ahol a számára legizgalmasabb csapatnemhez, a géppuskásokhoz került. Olyan jól sikerült a kiképzése, hogy a felsőbb hadvezetés többször is a hátországban szerette volna tartani kiképzőként, ő azonban mindig visszatért katonáihoz a frontra. Mindig megmaradt sportembernek, sokszor stopperórájával mérte a csapatok menetteljesítményét" – mondta a főhadnagy.

A beszédeket követően a Gillemot család nyilvánított köszönetet. Az emlékülés után a résztvevők egy vitrinben tekinthették meg a tartalékos főhadnagy hagyatéktárgyait. 

Gillemot Ferencet először halálának közelében, a petrozsényi temetőben hantolták el, majd 1917. május 13-án – a fővárostól kapott díszsírhelyen, a Fiumei úti temetőben – újratemették. Az emlékülést követő megemlékezés a sírnál folytatódott, ahol katonai tiszteletadással szervezett koszorúzáson Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos mondott beszédet és hajtott fejet a tárca nevében a sírnál. Koszorút helyezett el Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója és dr. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes, továbbá a Magyar Labdarúgó Szövetség, a sportszervezetek és a civil szervezetek képviselői, valamint Gillemot Ferenc családjának hozzátartozói.

Fotó: Dévényi Veronika