Látható logisztika

Persze ha felbontanánk a praktikus, egymásra rakható részekből összeállítható ládákban rejtőző készleteket, még úgynevezett élelmezés-feljavító normakészletet is találnánk bennük. Közeleg ugyanis a húsvét: ilyenkor pedig Afganisztánban is meg kell főzni az ünnepi babgulyást és fel kell szeletelni a jó hazai téliszalámit.

Merthogy – amint már utaltam rá – ez a szállítási feladat nem ebben a kis raktárban kezdődik, hanem hazánktól ötezer kilométerrel távolabb. Ott szakad el az egyenruha, és oda kell kijuttatni a műszaki gépekhez használt hatalmas gumikerekeket is. Katonásabban fogalmazva: ebben az esetben a külszolgálatban lévő MH Nemzeti Támogató Elem a szállítási partner, ők mérték fel az igényeket, ők adták le a rendelést az ellátó félnek, amely pedig − mint mindig − megkezdte a szokásos munkát.

A gépezet elindul, és nincs benne porszem

„Először is megnézzük, hogy a szükséges szállítmányt képező árut a Magyar Honvédség raktárkészleteiből tudjuk-e biztosítani. Ha igen, akkor a megfelelő engedélyek birtokában elmegyünk az anyagokért, elhozzuk őket ide Kaposvárra és a tranzitraktárunkban átmenetileg tároljuk" – mondja Kátai Róbert százados, az alakulat kommunikációs tisztje. 

„Amennyiben ez nem lehetséges

Afganisztánba természetesen légi úton szállítanak: tehát a három konténernyi anyagot a szállítás napján az MH Pápa Bázisrepülőtérre kell eljuttatni, ahonnan majd egy Il–76-os szállító repülőgép fogja kivinni a műveleti területre. Ez azonban még legalább négyórányi útra van tőlünk, de térjünk vissza most ismét a raktárba.

Miután az anyagokat összekészletezték és az egységrakományokat a fóliázógép segítségével befóliázták, felcímkézik őket, és a raktár elé gördülő targonca máris sietve munkához lát: berakja a szállítmányt a hatalmas konténerekbe. Amint a kis gép elkészült, a konténereket lezárják, s az indulás napjának hajnaláig ott maradnak a raktár előtt.

Lassan leszáll az éj, és ez az idő nekünk bőven elég arra, hogy lejegyezzük Bárdos Antal mérnök ezredes, a „boconádisok" parancsnokának szavait, aki szerint az ezred napjai meglehetősen zajosak. Ezt a „zajt" viszont igazából nem kiemelt napok vagy rendezvények keltik, hanem egyszerűen az egyformán fontos munkanapok. (Szándékosan nem hétköznapokat írtam, mivel például három konténerünk is hétvégén indul útjára.)

„Amikor a logisztika rendben működik, az a természetes, az a megszokott. Kiemelkedő eseményről akkor beszélhetünk, ha porszem kerül a gépezetbe, és a logisztika nem tökéletesen, vagy egyáltalán nem teszi a do

„Ezt azonban nem lehet rutinszerűen végrehajtani. Az ellátás rendszerét folyamatosan adaptálnunk kell az igénylő elvárásaihoz, a rendelkezésre álló lehetőségekhez, sőt még az időjárási körülményekhez is" – mondja Bárdos Antal.

Idén télen például Szerbiában a nagy hóhelyzet miatt szükségállapotot rendeltek el, ezért az előre tervezett közúti szállításokat az ezred nem tudta végrehajtani Koszovó irányába. Nagyon gyors és rugalmas változtatásra volt szükség ahhoz, hogy repülőgépen ki tudják szállítani az anyagokat, mert azokra bizony szükség volt.

Úton, de merre?

Csakhogy van ám ennél rövidebb út is: ki kell hagyni az autópályát a számításokból, és Keszthely felé kell megkerülni a Balatont. Ez az út húsz kilométerrel rövidebb, mintha Veszprém felé mennénk (összesen 158 kilométer), és így a szállítás is olcsóbb. Ez talán apróságnak tűnik ebben az egy esetben, ám ha azt vesszük, hogy az ezred gépjárművei tavaly összesen 600 ezer kilométert futottak (balesetmentesen, tegyük hozzá gyorsan), akkor már mindjárt árnyaltabb lesz a kép.

„A honvédelmi miniszter feladatszabásában elmondta: jelen pillanatban a takarékosság az egyik legfontosabb feladata a honvédségnek, így az ezrednek is. Ehhez minden tekintetben igazodnunk kell. Korábban például az utá

Visszatérve az útvonalra: ezekkel a járművekkel, a közlekedési szabályokat pontosan betartva, kicsit több mint négy órát leszünk úton. Hosszúnak és monotonnak tűnik? Sebaj, nem fogunk unatkozni, mert addig is lehet beszélgetni, például Gobányi István törzszászlóssal, az ezred vezénylő-zászlósával, aki szerint a missziók ellátása az elmúlt időszakban profi szintre jutott el a Magyar Honvédségben. Szerinte a szállítás pedig talán tényleg monotonnak tűnhet, viszont az azt megelőző és követő folyamatok egyáltalán nem egyhangúak.

„A csomagolás, a felmálházás, a berakodás, majd a lerakodás nagy összpontosítást igényel a katonáktól. Sokszor több tonnát mozgatnak egyszerre, nagyon oda kell figyelni. Maga az, hogy a konvoj A pontból eljusson B pontba, csak annyira monoton a katonai gépjárművezetőknek, mint egy civil sofőrnek. Aki szereti, annak nem az. Fogalmazhatunk úgy: ez az életük, ezért lettek katonai gépjárművezetők, akik felkészültek arra is, hogy akár hadműveleti területen is szállítsanak. Ott viszont aztán egyáltalán nem beszélhetünk monotóniáról" – véli a törzszászlós, aki szerint még szállítmány és szállítmány között is van különbség.

„Minden szállítmány más és más, nem kezelhetünk semmit rutinszerűen. Teljesen másként kell csomagolni a veszélyes anyagot, mint mondjuk a ruházatot. Más a szállítási mód is: nem mindegy, hogy csak egy vagy két autó szállít, vagy esetleg konvoj. A közúti szállítás szabályait is be kell tartani. Például túlméretes, túlsúlyos szállítmány esetén útvonalengedély szükséges. Robbanóanyag, illetve veszélyes anyag szállításáná

Sőt még sok minden más is. Bárdos Antal mérnök ezredes szerint a missziós ellátás maga voltaképpen már a felkészülési időszakban elindul, amikor a missziós állomány szakbeosztású tagjai megkezdik Kaposváron a felkészülést.

„Itt már oktatjuk az ellátás rendjét, megismertetjük velük az ellátás rendszerét, elsajátítják a legfontosabb szabályzókat. Szintén fontos, hogy az állomány tagjai, az ellátott és az ellátó már itt megismerik egymást. Minél hatékonyabb a felkészülés itt az ezrednél, annál gördülékenyebb a végrehajtás. Például az afganisztáni ellátás folyamatosságát és zökkenőmentességét kifejezetten előmozdítja, hogy az MH Nemzeti Támogató Elem állománya teljes egészében itt, nálunk hajtja végre nemcsak a szakfelkészítését, de az általános katonai felkészítését is. Így közvetlenül megismerik a missziók logisztikai feladatait, és tisztában lesznek az ellátó működési rendjével és rendszerével" – hangsúlyozza a parancsnok.

Pápa: homokszínű konténerek

Ebben már az MH Katonai Közlekedési Központ munkatársai is segítenek − már csak azért is, mert az egységrakományokat homokszínű konténerekbe kell átrakni. Most az anyagokat úgy csoportosítják, hogy az Il−76-os darujának maximális, tíztonnás teherbírását figyelembe véve a lehető legjobban be lehessen málházni. Közben kitöltik a szükséges vámáru-nyilatkozatokat, és úgynevezett berakási tervet is készítenek. Ezt még a repülőgép célba érése előtt kiküldik a műveleti területre, hogy a kirakodásnál elősegítsék a Nemzeti Támogató Elem munkáját. Amint az egységrakományok készen állnak, a kaposvári ezred katonáinak feladata véget ért. Innentől már a hajózóállomány felelőssége, hogy az áru megérkezzen, és a külszolgálatot végző logisztikus szakemberek fogják szétosztani a beérkezett igények szerint a különféle árucikkeket.

Aztán előbb-utóbb megint elfogy az ablakmosó folyadék, meghibásodik az elektronikai szakanyag, elöregedik a motorolaj, és kezdődhet minden megint az elejéről…

(Képgalériánkban időrendi sorrendben követhetik végig a szállítmány útját.)

Fotó: Kátai Róbert százados, kommunikációs tiszt és a szerző