Lézeres harcászat a Bakonyban

A ZHCS állományát két részre osztották, így egy lövészszázad felderítő erőkkel és a magyar tüzér szakasszal megerősítve védekezett, míg a ZHCS két lövészszázada a felderítő erők másik felével és az amerikai tüzérekkel megerősítve pedig támadó műveletet hajtott végre. A valóságot megközelítő körülmények elérése érdekében a MILES (Multiple Integrated Laser Engagement System) lézeres szimulációs rendszert is alkalmazásra került.

A kialakult helyzet szerint a nagyobb létszámú erőknek egy előre meghatározott területre be kellett törniük, amelyet birtokba is kellett venniük annak érdekében, hogy a mögöttük elhelyezkedő fő erőknek a harcba vetését később támogatni tudják. A célobjektum elérése mellett az ellenséges erők felszámolása és megsemmisítése is az előre meghatározott feladatok között volt.

A mozzanat a felderítő elemek ellenséges területre történő beszivárgásával kezdődött, ahol a felderítők az ellenség mozgásai mellett a célterületen található kulcsfontosságú objektumokat is megfigyelték. Ezt követően a terep adta lehetőségek kihasználásával a két lövészszázad végrehajtott egy tényleges támadó manővert.

Az első napon az MH 25. Klapka György Lövészdandárhoz tartozó harckocsiszakasz is részt vett a feladatokban. A támadó lövészszázadot a harckocsik mellett, a ZHCS másik modul eleme, a páncéltörő szakasz (az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj állományába tartozó katonák) is támogatta a lövész alegységeket.

A Zászlóalj Harccsoportba több modul elem is tartozik: felderítő, műszaki, egészségügy, tüzér, páncéltörő illetve a légierő összekötői is. Egy ilyen komplex végrehajtás során mindenki a saját szakfeladatát tudja gyakorolni – mondta Deme László alezredes, a 62. lövészzászlóalj és egyben a ZHCS parancsnoka, aki hozzátette: „Az állomány felkészültségét az ilyen jellegű gyakorlás nagymértékben fokozza, hiszen aki a terepfedezetet nem használja ki, vagy rosszul szervezi meg a tevékenységét, az nem tudja az ellenséges erőket leküzdeni."