Magyar lovas huszárok a Balti-tenger körül

„A nap lótakarítással, nyergeléssel indult, majd átlagosan 40 kilométer lovaglással folytatódott" – vázolta fel kérdésünkre napi rutinjukat Bakó Sándor. A leghosszabb napi táv 80 kilométer volt, de természetesen nem mindennap lovagoltak: a huszárok több helyen engedtek barátok, helyi hagyományőrzők, küldetésükkel szimpatizáló lovasemberek csábításának, így egy-egy napra megállva rövid pihenőket engedélyeztek maguknak és lovaiknak.
Dániában, Faaborg városában például a helyi huszárok vendégszeretetét élvezték, akik hagyományőrző bemutatójukkal a királynő fogadására készültek. A bemutatón a magyar huszárok is részt vettek egy műsorszámmal, amiről Csepin Péter az alábbiak szerint számolt be útinaplójukban: „Bakó közhuszár földről hajított fel nekem szablyát, amit vágtából kaptam el, és vágtam le vele a körtéket, amelyeket karókra tűztek. Kísérő főhadnagyunk szánakozó arccal mondta a bemutató előtt, hogy sajnos nincs káposztájuk, de biztosítottam, hogy ha áfonyát szerez, az sem jelent gondot. […] 3500-4000 ember állva tapsolt. A hitelesség kedvéért kell megjegyeznem: nem volt ülőhely."

Csepin Péter arról is beszámolt, hogy egy alkalommal a megszokott megállóknál jóval hosszabb, mintegy 35 napos kényszerpihenőre kényszerültek: „48 órára bezártak minket egy feljelentő hölgy miatt, aki szerint a mi állataink nem alkalmasak arra, hogy lovagolni lehessen velük" – summázta a történteket a Bakonyi Poroszkáló parancsnoka, aki szerint a svéd hatóságok meglehetősen túlreagálták a helyzetet. Az egyik lónak valóban beszűrődött a lába, de – ahogy azt több szakorvosi vizsgálat is igazolta – az állatoknak nem volt komoly bajuk, amit az is bizonyít, hogy alkalmasak voltak a hazaút megtételére, és most is kitűnő egészségnek örvendenek. A helyzet tisztázása hosszú időbe telt, még annak ellenére is, hogy levelek és telefonok sora, itthoni segítség és konzuli közbenjárás is segítette a huszárokat. Csepin Péter fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ügyet leszámítva csupa jó élményük és kellemes emlékük van Svédországról, ahol a helyiek ugyanolyan szeretettel fogadták őket, mint bárhol máshol.

„Az elvesztegetett idő miatt úgy láttuk, hogy amikorra elérnénk az északi sarkkört, addigra ott csak mohával és zuzmóval találkoznánk, ami nem megfelelő táplálék a lovaink számára. Így le kellett mondanunk arról, hogy meglássuk a sarki fényt" – meséli Bakó Sándor a túra lerövidítésének okáról.
A túra kellemetlenségeiről szólva a huszárok csak mellékes apróságként említik, hogy egy alkalommal farkastámadást éltek át, a valódi nehézségeket inkább az időjárás viszontagságainak, a nemegyszer hosszú napokon keresztül folyamatosan zuhogó esőnek és azoknak a szúnyogoknak tulajdonítják, amelyek „esőben is tudnak repülni".

„E lovak közül van, amelyik megfordult Rodostóban, vagy látta Portugáliában az óceánpartot" – eleveníti fel Csepin Péter korábbi kalandjait. A huszárkapitány, aki Szicíliából és Kazahsztánból is lovagolt már haza, újabb nagy vállalkozásra készül, ám terveibe egyelőre még nem avatott be bennünket.

Fotók: Csepin Péter