Magyar tornyos szerb vár

Smederevo, magyar nevén Szendrő történetünk helyszíne. A méltánytalanul
elfeledett szendrői vár, ahol parázsló viták, lángoló ellentétek és kényszer szülte
kézfogások, egyezségek, barátságok születtek. Még az 1430-as években építtette Brankovics György szerb uralkodó. Otthonát és erődítményét jól megválasztva,
a Duna partjára emeltette, és hogy mindent jól láthasson, 21 toronnyal körbe vétette. A vár
megépülését követően Szendrő Szerbia fővárosa volt 1430-tól 1439-ig, amikor
a törökök két hónap ostrom után elfoglalták.

Az 1448-ban elvesztett rigómezei csatát követően Brankovics György e várban tartotta
fogva Hunyadi Jánost, mert az a csatába vonulásával felbontotta a törökökkel kötött
békepaktumot. A híres törökverőt akkor engedte el, amikor a magyar seregek ostrom
alá vették a várat. Legközelebb Hunyadi János akkor tért vissza Szendrőre, amikor is az
idő közben török kézre került várat elfoglalta és visszaadta a szerb fejedelemnek. Hogy
megerősítse a stratégiailag fontos erődítményt, saját jövedelmét felajánlva építtetett egy
külön tornyot a vár falrendszerébe.

Önmagában persze egy torony nem tűnik különlegesnek. Egyedisége nem is a számában,
hanem a kialakításában rejlett. A meglévő tornyokkal ellentétben Hunyadi megfigyelője
kör alakú volt, így megépültét követően minden katona és hadvezér kedvenc posztja
volt, hiszen formájánál fogva sokkal kihasználhatóbb volt, mint négyszögletű társaik.

Szendrő váráért számtalan ostrom indult el, ért révbe vagy épp szenvedett el kudarcot.
Olyan neves alakok rántottak érte kardot, mint Kinizsi Pál. A vár egészen a 20. század hajnaláig képes volt
megőrizni szinte eredeti formáját, felépítését, ezzel a helyiek tradicionális büszkeségévé
válva.

De eljött 1914 nyara, s az Európát lángba borító pokol, amelynek a falevelek
lehullásával véget kellett volna érnie. Kitört a Nagy Háború. Mivel a vár fekvése és
stratégiai fontossága mit sem változott az évszázadok alatt, az első világháború tisztjeinek
is rettentő sürgős és elsőrendű volt birtokba venni. Vallva az irigység leghangzatosabb
közhelyét: „ha enyém nem lehet, másé se legyen!" a sikertelen próbálkozások után
mindent elsöprő tüzérségi tüzet zúdítottak a történelmi helyőrségre. Magát a
hírhedtté vált Kövér Berta nevű óriás ágyút is ráállították, hogy Szendrő büszkeségét
minél előbb a földdel tegyék egyenlővé. Így történt, hogy az egykor délcegen magasodó
Hunyadi-toronyból is mára már csak egyetlen egy oldal igyekszik még az ég felé, jelezve,
hogy itt egyszer valakik, valamit alkottak.

Így áll e vár ma is, némán megbújva a csendes környezetben. Nem szól, csak várakozik
kérdőn, vajon mit hoz az új kor? Lesz még újra lovagok és hősök legendás otthona? Vagy
megmarad mementónak, s állja még századokon át turisták ezreinek ostromát? Vagy
épp eljön majd egy kor, amelynek emberei már

azt se fogják tudni, ki volt, s hogy itt élt Hunyadi?

Ma tehervonat-állomás húzódik a vár
falainak tövében.

Fotók: a szerző felvételei