Nemzetőrjelvény

Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanács által szervezett „Nemzetőrjelvény" című tudományos konferencián az érdeklődők között feltűnt számos egykori nemzetőr is, akik mind a mai napig büszkén hordják nemzeti színű karszalagjukat.

A kezdeményezés nem új keletű, immár ötödik alkalommal rendezték meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Dísztermében. Az előadások évről évre újdonságokkal szolgálnak, bemutatva a nemzetőrök szerepét, önként vállalt hősies munkáját 20. századi történelmünk legnagyobb forradalmában és szabadságharcában.

Galambos István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatójának előadásában kibontakozott Veszprém megye nemzetőrségének története, egyben bizonyítva azt, hogy a forradalom eseményei nem korlátozódtak a főváros területére.
A civilek felfegyverzésében az első lépést furcsamód a pártvezetés tette meg – szovjet tanácsra. A cél nem más volt, mint a párthű kommunista munkások fegyverhez juttatása, akik a későbbiekben Veszprémben is bevethetők lesznek, ha a helyzet úgy kívánja. E célból 300 munkást akartak felfegyverezni a megyei pártbizottság vezetői.

A kezdeményezés a forradalom gyors sikere miatt megbukott, a fegyverek közül pedig nem egy a későbbi nemzetőröket erősítette.
Október 24-én a budapesti harcok hírére egy elégedetlenkedő csoport gyűlt össze Veszprémben az egyetem épülete előtt azzal a szándékkal, hogy az egyetemisták menjenek velük tüntetni a kommunista rendszer ellen. 25-én este már tömeges tüntetés volt a megyeszékhelyen, amely a város lakóit végleg a forradalom mellé állította. A különböző irányból érkező tüntetők az egyetem előtt találkoztak össze, innen a ’48-as emlékműhöz vonultak.

Más városokban, így Várpalotán is forradalmi volt a hangulat. A délután kezdődő tüntetés résztvevői ledöntötték a szovjet emlékművet, a középületekről eltávolították a vörös csillagokat. A tüntetők a pártbizottság elé vonultak, ahol egy fegyverét használó tisztet megvertek. A felkelők lefegyverezték a rendőröket, majd megtámadták a városon áthaladó szovjet katonai konvojt. Az összecsapásban 14 szovjet katona és egy felkelő vesztette életét.

Devecserben is ledöntötték a szovjet emlékművet. Tapolcán fegyveres konfliktus robbantotta ki a forradalmi tüntetést. Itt is ledőlt a szovjet emlékmű, a középületekről leverték a vörös csillagokat. A pártbizottság iratait kidobálták az utcára és elégették.

Október 26-án megalakult a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, amelynek egyik legelső intézkedése volt a nemzetőrség létrehozása.
A nemzetőrök feladata a rend és biztonság fenntartása, valamint az élelem és egyéb ellátórendszerek biztosítása volt, emellett az üzemek őrzésére, védelmére alakultak munkászászlóaljak, munkásőrségek. Településenként 20–50 fő alkotta az egységeket, Veszprém városában két nemzetőr századot állítottak fel. Volt, ahol vadászfegyverekkel, volt, ahol fegyver nélkül, másutt a rendőrökkel együtt szolgáltak.

A nemzetőrök fegyverezték le a pártvezetőket, gyűjtötték be a fegyvereket, számos esetben a rendőrökkel vagy katonákkal együtt, s ők hajtották végre a biztonsági őrizetbe vételeket is.
A nemzetőrök alárendelték magukat a helyi Nemzeti Bizottságoknak, ott is, ahol ezek később alakultak meg a fegyveres csoportoknál. Vezetőjüket ugyanúgy választották, mint a Nemzeti Bizottságok. A ’48-as folyamatokhoz hasonlóan létrejöttek alulról szerveződő, fegyveres nemzetőr egységek is, ezek célja a fegyveres harc volt, így közülük többen a főváros felé vették az irányt.

A szabadságharcot vérbefojtó szovjet túlerő november 4-én több irányból indított támadást Veszprém ellen. A legfontosabb ellenállási pont a vár területe volt. A várost a szovjet erők elzárták a külvilágtól és a harcok a város teljes területére kiterjedtek, melyből a nemzetőrök is kivették részüket. Hősies helytállásukért azonban bűnhődniük kellett, a szabadságharc leverése után a nemzetőr múlt ellenforradalmi tevékenységnek számított, így a túlélők választhattak a nélkülözéssel teli bujkálás és a börtön között.

Nem csak Veszprém megyéről szólt a konferencia. Többek között előadást tartott dr. Süli Attila őrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze Erdély nemzetőrei az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban címmel, illetve Csurgai Horváth József Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója, aki Székesfehérvár és Fejér megye nemzetőr tevékenységét dolgozta fel. Somlai Katalin, az 1956-os Intézet történésze Békés megyéről beszélt, Fekete István nyugállományú ezredes, helytörténész a katonák szerepét mutatta be a szolnoki ’56-os eseményekben, míg Filep Tibor újságíró, történész Az 1956-os események Hajdú-Biharban, különös tekintettel a nemzetőrségre címmel tartott előadást.

A konferencia után a forradalom alatt igazoltan nemzetőri szolgálatot teljesített személyek az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsától a nemzetőr jelvény korhű másolatát vehették át, melyen a Kossuth-címer, és a „Néppel tűzön-vízen át" felirat látható.

Fotó: Rácz Tünde