Országszerte a doni hősökre emlékeztek

Mialatt január 12-én, pénteken a budai Várban folyt a doni hősök emlékéért rendezett megemlékezés – ahol egyébként Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy, az emléktúra főszervezője átvette dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök díszparancsát -, Sopron térségében már javában meneteltek a megyében kialakított menetszázad tagjai. A nap folyamán részt vevő katonai hagyományőrzők két gimnáziumban is tartottak rendhagyó történelemórákat, amelyek alkalmával történészek mutatták be azon katonák történetét, akik egyenruháit és felszereléseit a fiatalok közelebbről is szemügyre vehették.

Az előadásokat követően Sopronban és Lövőn is megemlékezéseken álltak díszőrséget a hagyományőrzők.

Másnap, kora reggel, egy Sopronkövesden tartott koszorúzást követően indultak útnak az emléktúra résztvevői. A Sopronkövesd és Répceszemere közötti huszonnyolc kilométeres – sárral tarkított és nehezített – távot többek között a Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni tagozata, két Felvidékről érkező csapat (a KVH Tyrnau és a KVH Kamocsa) tagjai teljesítették. A lovassági fegyvernemet a Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület két tagja képviselte.

A soproni menetszázad január 14-én, vasárnap szentmisével és megemlékezéssel, majd pedig – a helyi lakosokat megörvendeztetve – felelevenítve a hetvenöt évvel ezelőtti harcok jellegét, hadijátékkal zárta az emléktúrát.

Ugyanezen a hétvégén teljesítették kijelölt menetgyakorlatukat a „Nógrád" menetszázad tagjai. A Honvédsuli Kadét Program idén hatodik alkalommal rendezte meg saját megemlékezését, amely részét képezi az országos XVIII. Doni Hősök Emléktúrának. A kadétprogram által szervezett, összesen százhatvan kilométeres gyalogtúra első szakasza zajlott január 13-án, szombaton.

A Karancsberény-Karancskeszi közötti távot ötvenen teljesítették a Honvédsuli katonai hagyományőrzői és kadétjai, a Nógrád megyei önkéntes területvédelmi tartalékosai, a Kopóbérci Palócok Hagyományőrző Egyesülete, a MATASZ Nógrád megyei szervezetének vezetője, valamint a meghívott vendégek és helyi lakosok. A menet során érintett településeken megemlékezésekkel és koszorúzásokkal tisztelegtek a hősi halottak előtt.
Az említett százhatvan kilométeres menet második szakasza január 27-30. között folytatódik, amely alkalommal száz kilométert teljesítenek majd a „Szabolcs" menetszázad résztvevői Nyíregyháza-Vásárosnamény között.

Január 11-14. között emlékeztek a doni hősökre Békés megyében is.

Csatlakozva az országos rendezvényhez, a Magyar Tartalékosok Szövetségének megyei vezetése immáron második alkalommal szervezte meg az emléktúrát a Tótkomlós és Orosháza-Szentestornya közötti útvonalon.

A XVIII. Doni Hősök Emléktúra második hétvégéjén Komárom-Esztergom megyében menetelt a „Csatti" menetszázad. Január 18-20. között a MATASZ Hagyományőrző Tagozata, a Füzéri Határvadászok, a Fejér és Veszprém megyei MATASZ-tagok, két cseh tartalékos katona, magyar aktív, tartalékos és nyugállományú katonák, középiskolás diákok, valamint civil vendégek teljesítették a kitűzött távot. Az ötvenfős menetszázad Tardosról indult.

Január 19-én és 20-án Héregen, Bajnán és végül Gyermelyen tartottak katonai tiszteletadással egybekötött megemlékezést. A települések közötti negyvenöt kilométeres táv leküzdése után szombat délben érkeztek meg Bajnára, ahol előbb a helyi temetőben tartottak koszorúzást – a német véderőattasé-helyettes jelenlétében – majd pedig Bajna főterén folytatták a megemlékezést. A ceremónián jelen volt többek között dr. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára és a térség országgyűlési képviselője, valamint Pallagi Tibor polgármester és Széles Ernő nyugállományú dandártábornok, a MATASZ elnöke.
Ez idő alatt a menetszázad egy kis létszámú különítménye a Vértes Erdő Zrt. vérteskozmai második világháborús emlékművénél tartott megemlékezésen díszlövést adott le egy könnyű páncéltörő ágyúval.

Jásdi Balázs, a Doni Hősök Emléktúra ötletgazdája és főszervezője, valamint a „Csatti" menetszázad vezetője szerint ismét beigazolódott, hogy érdemes volt a túrát az ország több pontjára szétosztani. Ennek köszönhetően könnyebb volt olyan létszámú menetszakaszokat tervezni, amelyek nem haladják az érintett települések befogadóképességét. Mindemellett az átlagosan ötvenfős létszám a menetszázadok belső hangulatának is kedvez.