Sikeresen kimenekítették a sérültet

A katonák gyorsan eszmélnek, és viszonozzák a rájuk támadó terroristák tüzét, füstjelzővel biztosítják a fedezéket a raj számára, míg kölcsönös tűzfedezet mellett elérik a maximális tűzerőt. A terroristák gyorsan érzékelik, hogy nincs esélyük, így kereket oldanak – egy katona azonban súlyosan megsebesült. A járőrparancsnok intézkedése alapján a jelen lévő egyik harctéri életmentő katona megkezdi a sebesült azonnali vizsgálatát, és első lépésben felhelyezi a szorítókötést (szaknyelven tourniquet-t) a sérült végtagra. A többiek közben biztosítják a terepet, majd a katonák egy közeli mélyedésbe húzzák társukat, ahol légmentesen záró fedőkötéssel látják el a lőtt mellkasi sérülést, majd rádión kérnek segítséget. Hamarosan meg is érkezik egy MB G-270-es sebesültszállító gépjárművel egy egészségügyi tiszt és egy egészségügyi tiszthelyettes, akik átveszik a sérült ellátását, majd helikopterrel menekítik ki a veszélyzónából.

Noha a fenti jelenet éppenséggel játszódhatna Afganisztánban is, szerencsére ezúttal csupán szemléltetésről van szó a honvédség e célra rendszeresített bázisán, számos leendő katonatiszt okulása érdekében. Minden katona számára létfontosságú, hogy a lehető legszélsőségesebb körülmények között is tudja, miként kell ellátnia sérült társát vagy saját magát. Ennek jegyében tartanak bemutatót a leendő honvédtiszteknek a honvédség Tünde utcai objektumában, ahol Bánsági László ezredes, parancsnok és Tóthné Molnár Éva őrnagy, alosztályvezető magyaráznak el alaposan minden mozzanatot a nézőknek – köztük dr. Grósz Andor orvos dandártábornoknak, a Magyar Honvédség egészségügyi főnökének −, akik szintén megtekintik a bemutatót.

„Mivel a harctéri halálozások közel 90 százaléka bekövetkezik, mielőtt bármilyen egészségügyi szakszemélyzet ellátná a sérültet, ezért minél közelebb kell vinni az ellátást a sérülés helyszínéhez" −  mondja kérdésünkre Tóthné Molnár Éva. „Ezért szükséges, hogy minden katona képes legyen valamilyen alapszintű ön- és kölcsönös segélynyújtásra, és legyenek valamivel magasabb szinten képzett katonák a harcoló erőkben közvetlenül, akik képesek ellátni a sérülést."

Bánsági László ezredes hozzáteszi: a felkészítés legfontosabb momentuma az orvosi biztosítás, orvosi felelősség mellett az úgynevezett vénabiztostás elsajátítása és végrehajtása. „Ez azt jelenti, hogy a katonák infúzió bekötését tanulják meg a a katonatársaikon élesben, tehát nem próbababákon vagy próbakaron" − mondja a parancsnok.

Az ismeretek elsajátítását célzó kéthetes, 70 órás tanfolyamok során akár nulláról is biztonsággal el lehet sajátítani és be lehet gyakorolni három megelőzhető harctéri halálok ellátását: a katonák megtanulják, hogyan kell elállítani a nagy vérzéseket, mit kell kezdeni a feszülő légmellel, illetve miként kell biztosítani a légutakat. A Magyar Honvédségben minden misszióban, hadműveleti területen szolgálatot teljesítő katona részére rendszeresített az úgynevezett egyéni egészségügyi csomag (IFAK), amelynek része a már említett szorítókötés mellett a kötszerek és a légút biztosításához szükséges orr-garat tubus is.

A honvédtiszt-jelöltek elmondásuk szerint igen hasznosnak tartják a hasonló felkészítéseket.
„Nagy hatékonysággal dolgoztak, gyorsan és hatékonyan" − mondja Gieszer Bence negyedéves tisztjelölt, akire a látványosan megjelenített „sérülések" is mély benyomást tettek.
Bencze Brigitta pedig elsősorban a program gyakorlati hasznát hangsúlyozza. „A legfontosabb az volt, amikor bemutatták, harctéri körülmények között miként működik mindez. Ilyet még sohasem láttunk" − emeli ki.

Az említett ismeretek elsajátítása roppant fontos, hiszen a hasonló tudás Afganisztánban vagy más missziókban életet menthet.

Fotók: Tóth László